Karos kávéfőzőgépek régen és ma - Olympia Club

Nyomtatás
Olympia cremina karos kávéfőzőgépManapság karos kávégépnek azokat a készülékeket szokás nevezni, melyek szűrőtartókarral rendelkeznek: a szűrőkosárba pakoljuk az őrölt kávét, a kart elfordítva rögzítjük a gépen, majd gombnyomásra beindítunk egy vízpumpát, ami 9 bar nyomással préseli át a forró vizet a kávéőrleményen, így elkészítve a „krémes” eszpresszó kávét.

Ez nem mindig volt ám így. A víz átpréselésére először 1961-ben alkalmaztak motoros vízpumpát, de ez az eljárás csak jóval később terjedt el széles körben, az otthoni eszpresszókészítésben pedig csak a hetvenes évek közepén jelent meg, a kisméretű rezgőszivattyúknak köszönhetően.

Akkor hát milyen gépek is voltak a vízpumpák előtti időkben?
Karos gépek, az igazi karos gépek.


Aki járt a hatvanas-hetvenes és kora nyolcvanas évek kedvelt körúti presszóiban, annak már biztosan beugrott, hogy miről van szó.
A klasszikus karos gépeknél a víz átpréselésére egy rugós dugattyút alkalmaznak, melynek rendkívül erős rugóját egy jókora kar lehúzásával nyomjuk össze. A kar elengedése után az összepréselt rugó felszabaduló ereje a szükséges 9 bar nyomással préseli át a forró vizet a pogácsa formájúra tömörített kávéőrleményen.
A karos presszógépek a hatvanas évekbeli motorizáció után sem szűntek meg, sőt a mai napig megvannak a követői és a legnagyobb presszógépgyártók még ma is tartanak a palettájukon legalább egy klasszikus karos modellt.

karos presszógép az ötvenes évekbőlmodern karos gép napjainból

karos presszógép az ötvenes évekből, modern karos gép napjainkból

Node térjünk vissza az otthoni eszpresszókészítéshez.
Az első otthoni karos presszógép a Gaggia cég nevéhez fűződik. A Gaggia Gilda 1952-ben debütált, de igazán sikeres és később széles körben elterjedő konstrukció mégsem ez lett, hanem a La Pavoni cég 1961-es Europiccola készüléke, mely nagyjából változatlan formában napjainkban is kapható.

gaggaia gildala pavoni europiccola régenla pavoni europiccola ma

Gaggia Gilda, La Pavoni Europiccola, Manapság is szinte változatlan formában

Az Europiccola a nagy gépek rugós-dugattyús konstrukcióját leegyszerűsítve, a rugót kihagyva, teljesen manuálisan, pusztán kézi erővel működtethető.
Gyakorlatilag egy erőteljes 15-20mp-es -pumpa összenyomására hasonlító- mozdulat egy eszpresszó „lehúzása”, ami nem hangzik bonyolultnak, valójában mégis sok gyakorlást igényel a tökéletes eredmény elérése.
Az Europiccola az eszpresszókészítés mellett képes tejet is gőzölni, a vízmelegítő bojlerben fejlődő gőznyomásnak köszönhetően.
A Pavoni készüléke mellett megjelentek a konkurens gyártók modelljei is, melyek hasonló elven működtek, illetve egyszerűbb, olcsóbb karos gépek is, melyek ejtő rendszerű vízmelegítővel rendelkeztek. Ez azt jelenti, hogy a forró víz egy nyitott, „vízforraló” jellegű melegítőből pusztán a gravitáció segítségével jut a vízmelegítő alatt elhelyezkedő dugattyúba.
Ezekről a készülékekről később bővebben is írok.

Vízforraló” stílusú, nyitott bojleres karos gépek

mini gaggia / mini mokkaFE-AR La Peppinaarrarex caravel

Mini Gaggia /Mini Mokka, FE-AR La Peppina, Arrarex Caravel

A Pavoni a mai napig megőrizte a rugó nélküli, manuális kivitelt, de a konkurens gyártók közül többen inkább a felhasználóbarát, rugós megoldás mellett voksoltak. Ilyen a napjainkban is kapható Elektra Micro Casa a Leva, illetve a Ponte Vecchio Lusso, Ponte Vecchio Export vagy La Cimbali Liberty /Microcimbali.

Napjainkban is kapható rugós-karos készülékek

Microcimbali LibertyElektra Micro Casa LevaPorte Vecchio Lusso

Microcimbali Liberty, Electra Micro Casa Leva, Ponte Vecchio Lusso


Tesztalanyunk is egy ilyen rugós-karos készülék, az Olympia Express Club.

A svájci Olympia Express céget 1928-ban alapította Luigi Bresaola az olasz határhoz közeli Chiasso-ban. A cég filozófiaája az egyedileg megmunkált, mérnöki precizitással elkészített alkatrészekben és az időtálló, egyszerű, funkcionális dizájnban rejlik.
A készülékeik nagyon drágák, de szinte örök életűek és szervizigényük egészen minimális.
Ugyan a cég fénykorát a hetvenes években élte, napjainkban, az „eldobható” és felesleges funkciókkal teleaggatott kávégépek világában is megtalálja az értéket kereső vásárlóközönséget, igaz ma már csak háztartási modelleket gyártanak és abból is mindösszesen háromfélét, egy Pavoni-stílusú manuális karos gépet, a Cremina-t egy vízpumpás, hőcserélős elven működő „félautomata” gépet, a Maximatic-ot és a Moca névre hallgató kávéőrlőt.
A gépeket kimondottan csak megrendelésre gyártják és évente kb.három alkalommal szállítják őket.

olympia express club karos kávéfőzőgépolympia express club kávéfőző
olympia club karos kávéfőzőgépolympia club espresso kávéfőző
Kattintson a képekre a nagyobb méretért!

A tesztelt Club modell 1976-os gyártású, de ma is ugyanolyan hibátlanul működik, mint új korában.
Első ránézésre megállapíthatjuk, hogy a készülék abból az időből származik, amikor még krómozott fémlökhárítós autók szelték az utakat. Csupa minőségi anyag: kézzel megmunkált rozsdamentes acél, fényezett készülékház, krómozott réz és bronz, markolatok bakelitből.
A korábban említett funkcionalitás tökéletes megvalósulása, lélekben olasz, de a kivitelezés igazi precíz svájci munka. Szögletes formák, semmi felesleges cicoma, mégis jóleső érzés ránézni.
Az előlapon találhatunk egy melegvízcsapot, egy gőzcsapot, egy piros bekapcsoló gombot, felette a fűtést visszajelző lámpával és központi helyen a krómozott dugattyús hengert, rajta a karral.
A gép neve nem véletlenül Club: méretét tekintve ugyanis nagyobb háztartási igénybevételre vagy enyhébb vendéglátói, ún. klub-használatra tervezték, ennek megfelelően vízhálózatra is csatlakoztatható.

A szűrőmérete 49mm, ami nagyon kicsinek tűnik a vendéglátós 58mm-es szabványhoz képest, de a gyakorlatban mégis nagyon jól használható.

Így készítek eszpresszót az Olympiával:
kávéfőzés az olympiávalespresso kávéfőzőgép
crema az olympiávalespresso crema

Bekapcsolás előtt a vízszintjelző üvegcsőben ellenőrzöm a szintet, hogy legalább félig legyen, ha kell, a bojler tetején lévő „tanksapkát” kitekerve utána töltök, majd az egyetlen piros billenőkapcsolóval bekapcsolom a gépet.
Kb 12 perc elteltével a bojlernyomás stabilizálódik, a kis manométer eléri a 0,8 bar-os értéket.
Ekkor a bojlerben már megfelelő a víz hőfoka, a gőz is erős, de ez még nem elegendő egy jó eszpresszó lehúzásához, ahhoz ugyanis szükség van még legalább 12 percre, hogy a súlyos krómozott dugattyú is kellő hőmérsékletre forrósodjon.
Tehát, ha a bekapcsolástól számított fél óra múlva odasétálunk a géphez, akkor már van esélyünk egy jól sikerült eszpresszó lehúzására, legalábbis a siker ekkor már nem a gépen, hanem inkább az emberen múlik.

A jól sikerült eszpresszó egyik kulcsa a hőstabilitás és ez a gép ezt kínálja nekünk, 25kg átforrósodott fém garantáltan a megfelelő hőfokon tartja a vizet, ennek köszönhetően képes összetettebb ízeket kihozni egy adott kávéból.
Olympia Club SiD gépeTermészetesen friss szemes kávéból, melyet kúpos vagy tárcsás rendszerű kávéőrlővel közvetlenül a kávékészítés előtt, frissen őrlünk.
Nem véletlenül hangsúlyozom a frissességet, a karos gépek ugyanis nagyon érzékenyek erre.
Ez valószínűleg a vízpumpás társaikhoz képest kicsit alacsonyabb, de gyorsabban felépülő víznyomásnak köszönhető. A lényeg, hogy a felbontott kávét érdemes, megfelelő tárolás mellett is 1-2 héten belül elfogyasztani. Cserébe a karossal készített eszpresszó lágyabb ízvilágú, kevésbé kesernyés a vízpumpás (főleg a szabályozatlan 15 bar-os) gépekkel készítetthez képest.
Szóval ott tartottam, hogy fél óra múlva odasétálok a géphez…
Kiveszek egy adagolókanálnyi, kb 10g kávébabot a zacskóból, amit azonnal ledarálok.
Néhány húzás az adagolón és máris a szűrőkosárban van az őrlemény, amit az ujjammal szintezek, majd a kellemes fogású, fa markolatú kávétömörítővel óvatosan (nem teljes felsőtesttel ránéhézkedve) tömörítem, a szűrőtartó kart felhúzom a fejre és a dugattyú karját határozott mozdulattal lehúzom.
A kart kb 5-10mp-ig lenyomva tartom, ez idő alatt a hengerbe beáramló víz lassan átitatja az útját elzáró kávépogácsát (szakmai nyelven ezt előáztatásnak nevezzük).
Majd óvatosan felengedem a kart, melynek hatására az összenyomott rugó ereje rászabadul a dugattyúra, ami elkezdi átpréselni a vizet a kávépogácsán. Ideális esetben kb 15-20mp-ig tart mire a kar felemelkedik, közben az előmelegített csészémbe egérfarokszerű sugárban érkezik a sűrű olajos, krémes esszencia, az eszpresszó kávé.
A kávé azonnali elfogyasztása után természetesen kiütöm a zaccot, elmosom a szűrőt és a szűrőtartókart, leöblítem a felsőszűrőt.

Az eszpresszón túl persze csinálhatunk tejes italokat is a karos gépünkkel.
A 2 hétnél idősebb kávék nálam pont megfelelnek erre a célra, mivel a hozzáadott tej elsimítja az esetleges ízbeli hiányosságokat.
Tejgőzölés terén a gép maximálisan kitesz magáért, ugyanis a bemelegedés után közvetlenül rendelkezésre álló gőz, a 3 literes bojlernek köszönhetően „kifogyhatatlan”, nem vizes és nagyon erőteljes. Két kappuccsinóhoz szükséges tejet pár másodperc alatt fel lehet vele gőzölni szép selymes mikrohabbal, melyből akár mintákat is önthetünk a kávéitalunk tetejére.
Ne felejtsük el azonnal tisztára törölni a gőzölő csövet!

A karos gépeket ínyenc, kísérletező kávérajongóknak bátran ajánlom.

Egyedüli készülékként azért nem feltétlenül, hiszen egy reggeli sietős kávékészítésre alkalmasabbak a kisbojleres, vízpumpás gépek, de egy hétvégi ebéd után igen jutalmazó tud lenni egy karossal készített kávéital.

Ezek a csodaszép készülékek nem csak az eszpresszókészítés aranykorának tradicionális technológiáját hozzák haza, hanem vele együtt egy sokkal kevésbé rohanó világ életérzését is.

A cikkben szereplő gépek fotóit, és még további képeket is megtekinthet galériánkban (Kattintson ide)!