KezdőlapbelépésregisztrációFórumkosárfacebookyoutube

A tea története - a lélek itala

a tea történeteA legenda szerint Kr. e. 2737-ban Shen Nong császár rendeletileg tette kötelezővé a víz fogyasztás előtti fölforralását. Az ő nevéhez kötődik a tea felfedezése is. A hagyomány szerint egyszer a császár épp vizet forralt egy kiránduláson, amikor a fákról tealevelek hullottak a melegítőedénybe. Az amúgy hobbitudós császár a főzetet megkóstolta, és ízlett neki. Így fedezték fel a teát.

A tea közkedvelt ital és élvezeti cikk. Amióta ötezer évvel ezelőtt a kínai császárnak a csészéjébe fújta a tealevelet a szél, a tea politikát csinált és történelmet írt. Életünket, a tengeri hajózást, a gazdaságot és a kereskedelmet is befolyásolta a teázás. Írásos formában először a Kr. e. III. században említik. Egy tekintélyes kínai sebész a teát ajánlotta az éberség és a koncentrációs képesség javítására.

teacserje szüretA teával szembeni növekvő kereslet kielégítése érdekében a földművesek kis teacserjéket kezdtek ültetni. Írásos dokumentumok szerint 350 körül a dombos kínai Szecsuán tartományban már mezőgazdasági méretekben termesztették a teát. A telepítés, szüret, szárítás és feldolgozás eredményes mezőgazdasági módszerré fejlődött. Az V.-VI. században Kínában gyorsan növekedett a tea népszerűsége, és a Jangce folyó mentén újabb és újabb ültetvények jelentek meg. A teát királyoknak kínálták ajándékként, és a más országokkal folytatott kereskedelem értékes árucikke lett. Idővel a kínaiak kifejlesztették a zöld teát. A fekete teával ellentétben a zöld tea készítéséhez nem fermentálják a leveleket (a levelek nedves környezetben való erjesztése és oxidálása), így könnyebb az aromája és jobban oltja a szomjat. További fejlesztések eredménye volt a vörös tea (Oolong), melyet csak részben szárítanak, és a fekete tea, melyet teljesen fermentálnak, így több benne a színanyag és erősebb. A fekete tea emellett jobban eltartható, aminek például a hosszú európai szállítóút miatt nagy jelentősége volt.
A Tang-dinasztia idejében (618-906.) a teát már nemcsak gyógyászati céllal itták, hanem élvezeti cikként is fogyasztották. Ezt az időszakot nevezzük a tea aranykorának. Az ital elkészítése és felszolgálása ünnepélyes szertartássá vált, a termelést és a feldolgozást pedig gondosan ellenőrizték, és szigorú szabályok vonatkoztak rá. Például a szüretelők nem fogyaszthattak fokhagymát, hagymát vagy erős fűszereket, nehogy az ujjhegyeken megmaradó erős szagok beszennyezzék a leveleket.

Egy sokat utazó buddhista szerzetes hozta a teamagokat Kínából Japánba a IX. században. Miközben a régi kínai tearituálék lassan kihaltak, a japánok a buddhista hittel párhuzamosan kialakítottak egy ünnepélyes ceremóniát. A mai napig is gyakorolják ezt a japán kultúra magjának számító hagyományt. Az első kínai tealeveleket még nyitott edényekben forralták fel. A Ming-dinasztia idejében (1368-1644) azonban felismerték, hogy a tealevelek forró vízben való áztatása eredményezi a legjobb ízhatást, ezért egy fedeles edényt kezdtek alkalmazni, mely megtartotta a meleget. Bár az edényt eredetileg a bor felforralására használták, remekül használták teafőzésre is. A teaforraló edénynek ebből a kezdetleges példányából alakult ki a híres kínai porcelán mai formája. A teanövényt először a portugál és holland kereskedőflotta hozta a XVI. században Európába. Franciaország, Németország, Portugália, Hollandia és Olaszország akkoriban már elkezdett teát importálni, de ezekben az országokban egészen a XVII. századig a kávé volt a legkedveltebb ital. Angliában és Oroszországban azonban egyre nagyobb volt a piaca ennek a forró kínai italnak. A tea túlnyomórészt tengeri úton érkezett Európába, Oroszországot az akár háromszáz állatból is álló tevekaravánokkal szárazföldi úton érték el.

tea kereskedelemA tea sorsa fordulópontjához érkezett, amikor 1662-ben II. Károly feleségül vette a portugál hercegnőt, Braganzai Katalint. Anglia új királynéja szenvedélyes teafogyasztó volt már jóval azelőtt is, hogy új hazájába érkezett volna. Hozománya része volt egy láda értékes kínai tea is, melyet az udvarban élő főúri barátainak kínált. Hamarosan terjedni kezdett az új ital hírneve, és egyre többen akarták megkóstolni, bár a magas árak miatt ez az élvezet csak a gazdagok előjoga maradt. A magas árakat a hatalmas importadók okozták, melyet az igencsak meggyötört angol államkincstár bevételeinek növelése érdekében vetettek ki. Ez különösen az amerikai kolóniákat bosszantotta, mert nekik nem volt befolyásuk az adópolitika irányítására. Ennek volt a következménye a csempészés és a brit East India Company termékeinek bojkottja. A konfliktus 1773-ban, a „bostoni teadélután" néven elhíresült eseményben érte el tetőpontját. Ekkor ugyanis a város polgárai az East India Company kikötőben tartózkodó három rakomány teáját behajították a tengerbe. A történelemkönyvek ezt a napot jegyzik fel az amerikai függetlenség kezdeteként.

tea adagolásA XVIII. század végére a tea vált a legkedveltebb angol itallá, reggeli italként megelőzve az „Ale"-t, az angol sört is. A teafogyasztás jelentős növekedésének alapja a kereskedelmi korlátozások leépítése volt. Egyrészt 1784-ben elfogadták a „Commutation Act" törvényt, mely drasztikusan csökkentette a teára kivetett adók mértékét: 119%-ról 12,5%-ra. Másrészt pedig a „Navigation Acts" törvény hatályon kívül helyezése megszüntette az East India Company kereskedelmi monopóliumát, így megnyílt a piac. Megszüntetéséig ez a rendelkezés csak brit hajóknak engedélyezte a tea behozatalát brit kikötőkbe. A piac megnyitása előnybe hozta a gyors amerikai kereskedőhajókat. A keskenyebb, és hatalmas vitorlákkal felszerelt ún. „Tea Clipper" hajók mindössze száz nap alatt tették meg a hosszú tengeri utat Kínába, szemben az angol hajók egy évével. Még versenyeket is rendeztek, és fogadásokat kötöttek a „Tea Clipperekre". Olyan időszak volt ez, mely az 1860-as évekre a gőzhajó feltalálásával és a Szuezi Csatorna megnyitásával hamarosan véget is ért. A hatalmas út így 7000 km-rel lett rövidebb.

1900-ig az éves angol teafogyasztás 100 000 tonnára növekedett. A teázás a délutáni teázás szokásával - könnyű étkezés ebéd és vacsora között - a brit hétköznapok máig fontos részévé vált. A tea élvezete Európában sehol máshol nem része annyira a hétköznapoknak, mint Angliában. Mégis, Anglia az egy főre jutó éves 3,2 kg-os teafogyasztásával csak a hetedik az európai ranglistán. Az írek az elsők. 1998-as adatok szerint a világ első teafogyasztója Paraguay, ahol fejenként 11,7 kg fogy évente. Ez nagyjából fejenként napi 15 csészének felel meg.
Évente nagyjából hárommillió tonna teát termelnek a világon a szükségletek fedezésére. 1952-1998 között Európa legfontosabb teakereskedelmi központja a londoni „Tea Exchange" rendszeres árverései voltak. Ma már a gyártó országok tőzsdéin folyik a teakereskedelem. Ezek között olyan városokat találunk, mint Kalkutta, Colombo és Mombasa.

Forrás: Rejtelmek Blogja