
A fekete leves, azaz a kávé fogyasztása a török étkezés elmaradhatatlan kellékeként vált ismertté a középkori Magyarországon. A törököknek a meleg fekete kávé iránti szeretetét mutatja, hogy az eredetileg jemeni szokást átvéve, a 16. század folyamán a Török Birodalomban, több mint 50 kávézót üzemeltettek, kocsmákhoz hasonló módon kialakítva.
Noha a magyar urak nagyrésze, főleg akik többet forgolódtak török társaságban, igen jól ismerték a fekete italt, annak ízvilágát és hatását, mégsem hódoltak eme szenvedélynek, inkább megmaradtak az általuk olyannyira kedvelt magyar bor mellett. Amíg Magyarország középső része török fennhatóság alatt állt, addig a magyarok a kávézást a török elit hóbortos szokásának tartották. A magyar főurak hozzáállása csak a 17. század végén változott meg. A források tanúsága szerint, ekkor Apafi Mihály és II. Rákóczi Ferenc is lelkes rajongojává vált a serkentő hatású italnak.
Magyarországon a kávézás azonban hosszú ideig kizárólag csak a gazdag nemesek kiváltsága volt, az alsóbb társadalmi rétegek számára csak a 19. században vált elérhetővé. A kávéházak számának növekedésével arányosan, nőtt a kávéházat látogatók köre és száma is. A kávézók között a jómódúak mellett a munkások, a kispolgárok, valamint a diákok is megjelentek.
Forrás: Kisbán Eszter: Fekete úri meleg ital. Rubicon, 1993. 1-2. szám