A high-end kávégépeken belül is magasra beárazott darab ez, tehát nem mondanám, hogy tömeg igények kielégítésére szolgál. Ami miatt mégis bemutatásra érdemesnek tartom, hogy van egy olyan részlete, megoldása a gépnek, amiről máshol nem olvastam, és szerintem műszakilag érdekes, érinti a cég összes modelljét, és rávilágít egy ügyesen kitalált tervezési koncepcióra.
Dizájn
Kees Van Der Westen, a cég tervező tulajdonosa dizájner iskolát végzett. Diplomamunkája egy kávégép tervezése volt. A honlapjukon minden egyedi modellt bemutat, amit a kezdeti időkben gyártott. (https://keesvanderwesten.com/aboutus/) Extravagáns kinézetűek, jól mutatja a tervező törekvését arra, hogy valami egyedit, különlegeset adjon. Mindegyik darab olyan, mint egy műalkotás, ami egy modern nappali dísze is lehetne. Szokatlan, de arányos formavilága van valamennyinek.A Mirage modell az első nagyobb darabszámban gyártott gépük. Itt már egy visszafogottabb, sorozatgyártásra alkalmas dizájnt mutat fel, de a lényeg, a tervező által kitalált különleges kinézet ennél is megvan.
Ma már minden modellje ezt a jellegzetes, a cégre jellemző egyedi dizájnt adja, ami megkülönbözteti és ezzel kiemeli a termékeit az ipari átlagból. Az anyagfelhasználásban, műszaki tartalomban nem spórolós belső felépítés párosulva azzal, hogy ha ránézel egy gépükre, tudod, hogy ez csak KvdW gép lehet, egy high-end prémium szegmensbe emelte a márkát. Az első egyfejes sorozat modelljük, a Speedster még úgy is népszerű „álom” gép tudott lenni a home baristák körében, hogy sem víztartályt, sem vízpumpát nem tartalmaz, tehát az otthoni telepítése nem egy sima ügy.
A Spiritello ebben tovább lépett, mindene megvan, és az üzembe helyezése, első indítása is „plug and play” szinten egyszerű.
Forma szempontjából adja magát az összehasonlítás a La Marzocco hasonló kaliberű gépével, a Leva X-szel. Ennek bemutató cikkében említettem, hogy kávéházban átlagos méret lenne, de otthon a konyhapulton brutálisan nagy, egy behemót monolit tömb az egész. A Spiritello befoglaló méretei hasonlóak, és mégis sokkal könnyedebb, karcsúbb benyomást kelt.
Ennek oka, hogy határozott, éles levágásokkal eltér a téglatest formától, és nincsenek nagy, összefüggő felületek. A Speedsternél mélységben alakít ki egy cseppforma elkeskenyítést, itt a készülék két oldala van határozottan alámetszve, továbbá a tető nagy felületét bontja meg összetett formákkal, a csepptálcával, fedelekkel. Van egy enyhe steampunk beütése a dizájnnak, ami persze nem biztos, hogy mindenkinek bejön. Sokunknak viszont pont ez a jó érzékkel, profin kitalált, jellegzetes formaterv teszi vonzóvá a terméket. Még a hátoldala is nagyon látványos, a nagyméretű felirat a régi klasszikus gépekre hajaz.
A forma tehát egy körbejárható konyhaszigeten, vagy egy nappali bárpultján futja ki magát igazán. Megrendelésnél van egy alap kivitel, de a high-end, egyedi megjelenés fokozható azzal, hogy felárért maximálisan testre szabhatók a részletek. Akár sokszínű is lehet a gép, a fő burkolati egységek (előlap, oldallap, hátlap, lábak) mind egyedi színben kérhetőek.
Technikai részletek, használat
Ma már magas a mérce egy kávégép tudását illetően. Minden paraméter, nyomás- és hőmérséklet görbe állíthatóvá vált akár telefonról, internetről letölthetően is. Ez sokaknak zavarba ejtően bőséges, el lehet veszni a részletekben.A Spiritello egy egészséges középutat választott. Van egy karos dugattyús gépekre jellemző konzervatív feelingje, de azért kellően korszerű, naprakész gép néhány ügyes technikai újdonsággal. Jól átlátható, könnyen kezelhető a menü rendszere, sokféle állítási lehetőséggel, de nincs agyon bonyolítva, nincs tablet, telefon.
A dugattyús nagygépek minden prémium jellemzőjével rendelkezik, tehát dupla kazán, telített fej (saturated group), motoros víz adagolás - előáztatás, állítható rugó előfeszítés, az előáztatás nyomásának állíthatósága, PID, stb. A fő jellemzők magyarul: https://eszpresszogep.hu/product/spiritello
Ami az újdonságokat illeti, az egyik, hogy a kar működtetésénél a lehúzásakor egy reteszcsap ugrik be a fészkébe, és így rögzül, amíg az előáztatás tart. Kiemelni a kar tetején található „nyomógombbal” lehet. Ennek az az értelme, hogy a kar a felhúzott állapotában sosem kerül a kezelő feje alá, így az üresben (kávépogácsa nélkül) történő működtetésnél egy véletlenszerű visszacsapódás nem okoz balesetet. A másik újdonság egy vezérelhető leeresztő szelep beiktatása a rendszerbe, amivel a csapolás befejezését programozhatóvá tették. Ez azt jelenti, hogy bármikor megszakíthatjuk a rugó nyomását (tehát a kávé készítését) akár kézzel egy nyomógombot működtetve, akár programozhatóan a menüben beállítva. Az automatikus leállítás lehet nyomásérték, vagy súly szerinti. Az elektronika bluetooth modult is tartalmaz, így a gép párosítható az Acaia Lunar mérleggel. Ha tehát súly szerinti leállást választunk, az elektronika, érzékelve a mérlegen adódó értéket, a leeresztő szelepet működtetve befejezi a kávé adagolását. Annyira jól működik ez a rendszer, hogy szinte tizedgrammra be lehet lőni a pontosságát.
Külön kapcsolható a 3,5l-es nagydarab gőz- és a 0,8l-es kávé kazán fűtése. Tehát ha nem készítünk tejhabot, akkor csak a kávékazánt fűtve is használható a gép, bár a hőkezelése itt kevésbé robosztus, mint amikor a gőzkazán is működik. Ugyanis ekkor a kávékazánba a víz a gőzkazánból egy hőcserélőt is beiktatva előmelegítve jut be.
A kávéfőző bemelegedése gyors, hideg állapotból 12 – 15 perc alatt felfűt. De még ez is javítható azzal, hogy van egy eco üzemmód, ahol egy beállítható, csökkentett hőmérsékletet tart a gép mindkét kazánban. Ebből az állapotból kb. 6 perc alatt eléri az üzemi hőfokot. Napközben érdemes ebben az állapotban hagyni a gépet. Egyrészt kíméli a szerkezetet, ha kisebbek a hőingadozások, másrészt energiát is kevesebbet fogyaszt, ha a csökkentett hőn tartjuk, mintha mindig kikapcsolt állapotból indítjuk a felfűtést.
További érdekes funkció a menüben a programozható bekapcsolás. Ezzel reggel, vagy délután, vagy bármikor egy már hadra fogható gép vár minket kávé készítésre készen.
A La Marzocco Leva géppel ellentétben, aminek egy összetett, sok alkatrészből álló rugós – dugattyús rendszere van, itt ez egy hagyományos, egyszerű, könnyen kiszerelhető egység.
A képen látható, hogy a dugattyú magassága a máshol megszokottól eltérően kicsi, valójában ez csak egy tárcsa egyetlen tömítő gyűrűvel. Az átmérője sem nagy. A használati utasítás szerint egy teljes löketre 60ml-t adagol. Ez éppen egy dupla kávé mennyisége. Ha ennél többet szeretnénk, megtehetjük az előáztatás alatt, amikor a pumpa nyomja a vizet. Ezt kihasználva kell a plusz mennyiséget kifolyatni. Ehhez az előáztatási nyomást akár 4 barra is állíthatjuk.Műszakilag érdekes a kávékazán kialakítása. A kis térfogat azzal az előnnyel jár, hogy nem a telített fejes gépeknél megszokott, komplikált hegesztett szerkezete van hengeres tartállyal, átvezető (sokszor görbített) nyakkal, hanem csak a nagy keresztmetszetű nyak van hátra meghosszabbítva egyszerű téglatest formaként.
Összefoglalva: a Spiritello egy minden jóval ellátott, könnyen, kényelmesen használható, rendkívül precíz, pontos kávégép, ahogy ebben a high-end szegmensben elvárható.
Vízkezelés
A bevezetőben említett érdekes és szerintem említésre méltó műszaki részletet mutatok be az alábbiakban. Részletesebben, mint ahogy azt egy kávégép bemutató indokolna. Ennek egyik oka, hogy ugyan a gépre várva rengeteget összeolvastam az interneten a Spiritelloról, de ezzel sehol nem találkoztam, tehát talán tudok vele valami újat mondani. A másik, hogy elővettem a többi gép alkatrészlistáját, és kiderült, hogy logikus kapcsolat van az egyes modellek ezen részének kialakításában.Ha már alkatrészlistát említettem, itt jegyzem meg, hogy a cég termék támogatása nagyon jó. Sokféle üzembehelyezési, karbantartási, használati utasítás, oktatófilm van a honlapjukon, ezekből a gépre vonatkozó minden lényeges információt megkapunk.
A sztori azzal indult, hogy a gép első karbantartási akciójánál alaposan meglepődtem, amikor a felsőszűrőt leszereltem. Ekkor ugyanis nem a dugattyú alja volt látható, mint minden „rendes” dugattyús kávéfőzőn, hanem egy vízterítő.
Próbáltam megfejteni, hogyan jut így a víz a kávépogácsára, és mivel metszetrajzom nyilván nincs, a fényképes alkatrészlistából következtettem ki, hogyan épül fel ez a rész a Spiritellonál, és kitekintve a cég többi típusánál.
Van 3 olyan alkatrész, ami mindegyik típusnál ugyanaz (vagy nagyon hasonló):
A telített fejet alulról lezáró alaplemez.
Az alaplemezhez alulról csavarozott, 2db-ból álló vízterítő.
Az alaplemezre felülről, (tehát a fejen belül) rácsavarozott vízelosztó tömb, ami a kávévizet bevezető rézcsőre van hegesztve.
Alapesetben a vízelosztó tömb felső üregét ledugózzák, így a csőből a víz csak lefelé, a vízterítő felé tud folyni. Ez a szerkezet adja ki a pumpás modellek alap verzióját, a 9 baros motoros típusokat.
Ha a vízelosztó felső üregébe a fazék alakú, lefenekelt (de persze a víz átvezetését biztosító dudorral ellátott) dugattyú hengert ültetjük, két újabb fej változatot kapunk.
Az egyik az idro-matic fantázianevű.
Ennél az előbb említett dugattyúházban egy általam „passzívnak” nevezett dugattyú mozog. Itt a dugattyúszár csak a dugattyúfej megvezetésére szolgál, a rugó által előfeszített dugattyút az alá befolyó víz nyomása mozgatja. Ez a kivitel is a 9 baros motoros gépek feje. Ezzel a bonyolítással „csak” a 9 barra felugró nyomásgörbe meredekségét lehet állítani. Minden rögtön érthetővé válik, ha az alábbi rövid videót megnézzük.
A másik változat, (és ezzel eljutottunk a Spiritellohoz), ha ugyanebbe a dugattyúházba egy „aktív” dugattyút teszünk, ami azt jelenti, hogy a rugós dugattyút a jól ismert karos mechanizmus mozgatja. Ekkor az általunk kézzel megemelt dugattyú alá a pumpa a vízelosztó tömbön keresztül már csak az előáztatás nyomásával tolja fel a vizet. Ha elindítjuk a kart visszafelé, a motor leáll, tehát azon a bizonyos csővégi elosztó tömbön a víz a pumpa felé nem tud visszafolyni, ekkor a rugónyomás hatására a dugattyúház teréből folyik át a víz a vízterítő (és a kávépogácsa) felé.
Ezzel a részletező, és a többi géptípusra kitekintő leírással azt szeretném érzékeltetni, hogy mindegyik modell „ugyanúgy” tolja a vizet a kávépogácsára, a kritikus részeken ugyanazokkal az alkatrészekkel. Az alapmodell direktben, motorral, az idro-matic szoftosabban motorral, a Spiritello pedig rugós dugattyúval.
Szerintem ez egy ügyesen kitalált, koherens rendszer, ami még azt is lehetővé teszi, hogy egy gépre többféle típusú fejet szereljenek.
Összegzés
Azon el lehet gondolkodni, hogy akkor most egy „motoros”, vagy egy „dugattyús” gépet vettem? Máshogy fogalmazva, egy karos - rugós - dugattyús kávégépnek elválaszthatatlan velejárója, (tartozéka) az, hogy egy összefüggő, tömör vízoszlopot nyom át a felsőszűrőn? Itt ez nem így van, a vízterítő apró furatain folyik át a víz ugyanúgy, mint ha pumpa tolná. Nem ismerek más gyártót, aki így adja ezt a géptípust, (a La Marzocco Leva sem ilyen).Szempontok, a Spiritello egyedi megoldása mellett:
- Az alulról belőtt víz teszi lehetővé az egyszerű, könnyen kiszerelhető dugattyú használatát.
- A fazék alakú dugattyúház a kisméretű vízelosztó tömbre van ültetve, így hézag van a dugattyúház feneke (alja) és a fejet lezáró alaplap között. Tehát a hőstabilizáló kazánvíz alulról is melegíti a dugattyúházat, növelve a telített fej hatékonyságát. Ez, párosítva a kistömegű dugattyúval, nem teszi szükségessé, hogy a fejbe is aktív fűtőelemet építsenek be. (A La Marzocco Leva a bonyolultabb kialakítás, a nagyobb tömegek miatt ezt nem tudta elkerülni.)
- A vízterítő egy nagyon jól működő, eltalált, bevált, a cégnél régóta használt alkatrész.
Végszó
Ahogy a címben említettem, presztízs kávégép ez a javából. Hiába drága, nagy rá a kereslet, 12 -15 hét a várólista, kiviteltől függően.A prémium dizájn, kivitel, a kényelmes kezelés és a kifogástalan működés azt jelenti, hogy öröm ránézni, bekapcsolni, használni. Hozza azt a szintet, amit a vásárlója egy prémium géptől a prémium árért elvár.
