A legenda szerint egy etióp pásztor, Kaldi fedezte fel, hogy kecskéi kifejezetten élénkké válnak egy piros bogyó fogyasztásától. Bár történelmi emlék nem maradt fenn erről az eseményről, i.e. 650 körül válhatott bizonyossá a kecskepásztor számára, hogy valamiféle „mágikus” erővel bíró bogyóról van szó. A mítosz szerint Kaldi maga is megkóstolta ezt a termést, aminek az íze nem volt túl kellemes, de azt is érezte, hogy a hosszú éjszaka utáni fáradtsága elmúlt és újra energiával töltődött fel.
Élményeit megosztotta helyi kolostor apátjával, aki megfőzött néhány vörös gyümölcsöt, ám amikor megkóstolta a megfőtt bogyókat, annyira kellemetlennek találta, hogy tűzre dobta az egészet. A konyhát finom aroma töltötte be, amely arra késztette a szerzeteseket, hogy még egyszer megpróbálják megfőzni a növényt. Fogták a gyümölcsöt, nyílt lángon megpörkölték így elkészítve belőle az első kávét. A legenda szerint ez az elixír gyorsan elterjedt az Arab-félszigeten, majd a Közel-Keleten keresztül Európába is eljutott.
„A Kaldi-történet inkább szimbolikus, mint történelmileg igazolt, de tény és való, hogy nagy valószínűséggel az állatok fogyasztottak először ilyen bogyókat és az ember csak ezt követően ismerhette fel, hogy milyen hatással bír a szervezetünkre. Ezután kerülhetett fel az ital először az étlapra, később pedig az itallapra” – emelte ki Fazekas Imre, a Sage termékmenedzsere. Hozzátette: ez a pásztor nyáját többnyire az Abesszin-fennsíkon legeltette, amely az Etiópiában található Kaffa tartományban terül el. Angol neve (Coffee) mai napig őrzi ezt az elnevezést.
Csak századokkal később kezdett elterjedni az arab kultúrában, amikor a kávé egyszer csak megjelent Jemenben a szúfi szerzeteseknek köszönhetően. Az arabok a „qahwa” szóval illették, ami azt jelentette, hogy a „muszlimok bora”. Később egyértelműen már a sűrű, fekete ital elnevezésére használták ezt. Jemen után Mekka, Medina, Kairó és Damaszkusz piacain is feltűnt a kávé a 15. században.Az első, mai értelemben vett kávéházak Konstantinápolyban nyíltak, de akkortájt elsősorban a társasági élet, a zene és a filozófiai beszélgetések színtereinek feleltek meg. Az első európai kávéház Velencében nyílt meg 1645-ben, majd öt évvel később Oxfordban is kinyitotta ajtajait egy hasonló létesítmény. A kávét az európaiak eleinte gyanakvással fogadták, de hamar a művészek és írók kedvencévé vált.
A 18. században aztán globalizálódott, mivel a hollandok kávécserjéket vittek Jáva-szigetére, a franciák a Karib-térségbe, az angolok pedig Indiába. Ennek köszönhetően a kávé a gyarmati gazdaság egyik fő terméke lett, különösen Brazíliában, amely ma is a világ egyik legnagyobb kávétermelőjének számít. Mentális üzemanyaggá csak a 20. században vált. Ekkortól kezdve képezi részét a reggeli rituáléknak és mára már a produktivitás szimbóluma. A koffein hatást gyakorol a dopaminra és adrenalinra ezért a kávé nemcsak élénkít, hanem hangulatjavító is. Sokan karakteres, semmihez sem hasonlító íze miatt szeretik.
A Sage legújabb kávégépeivel október 4-én, szombaton találkozhattak az érdeklődők és próbálhatták ki azokat a Millenáris D-csarnokában, a Kávé napja rendezvényen.
