Sokan kutatják agyuk hátsó felében, hogy mi a titka az igazán jó kávézónak, ahová mindig jó beülni, egy kávéra, egy süteményre, vagy egy salátára. A Budai Hírlap ízvadásza keserű szájízzel, de mégis boldogan jelenti, hogy talált egy ilyen helyet. Az egyetlen gond, hogy a „hely” Graz belvárosában van, ezért megfontolandó, hogy ha 5 óra kocsiútra van a törzshelyünk, nevezhetjük-e azt törzshelynek?
Graz belvárosában találjuk a Schmiedgasse-t, ahol a 22-es házszámhoz érve meglepő módon egy kis darabka Itáliával találkozhatunk. Nem mondom, hogy arra készültem, olasz kávét hörpintek majd egy igazi osztrák városban egy hideg téli délutánon, de a sors úgy rendelte, hogy végül a Capperi-ben kötöttem ki.
Már belépve is azonnal a viszonylag egyszerű berendezés, a kellemes meleg atmoszféra és a nem mesterkélten mosolygó tulajdonosnő olasz és német üdvözlése győzött meg: jó helyen járok. A fa bútorok, a teljesen dohányfüst mentes helyiség minden olyant „tud”, amire vágynánk egy „törzshely” kiválasztásakor.
Könnyen megközelíthető, sétálóutcás környezet, nem túl drága, markáns fekete, nem sok, de kimondottan finom édességek, saláták és megannyi figyelmesség. Még ma sem jutottunk el oda kis hazánkban, hogy a kapucsínó és tejeskávé mellé is kihozzanak egy pohár vizet, mint az a nálunk szerencsésebb országokban évtizedek óta szokás. Itt hoznak vizet, s nem olyan klór ízű vacakot, mint néhány rongyrázós budapesti kávézóban, hanem egyszerűen csak iható, finom H2O-t.
A jól befűtött helyiségben 5-6 asztal. némelyiken keresztnevek állnak kis papíron – már estére lefoglalták a környékbeliek. Az egyik nagyobb asztalnál olasz család ül és „betöltik” a teret. A papa újságot olvas, közben hangosan cseveg a kávézó tulajdonosnőjével is. Szemben vele felesége gesztikulálva „neveli” bambinojukat, aki mindenáron szabadulna a szülői ölelésből.
Később már itthon utánanéztem a vendéglátó-ipari egységnek: Stefania Rotili 25 éve él Ausztriában, s azért hozta létre kis boltját, hogy ezzel is visszahozza magának a távoli olasz élet egy darabkáját.
A falakon tárgyak – látszólag összefüggéstelenül: régi rádió, megsérgult fotók, mérleg és semmi csicsa. Mégis úgy hat mindez a betérőre, mint az egyszerű és letisztult formák a fájó szemű emberre.
A rikotta torta enyhén mandulásan volt finom és andalító. A kávék markánsan jól simultan torunkra. Jól esett mindezt leöblíteni egy pohár tiszta vízzel.
Miután megérdeklődte az olasz asszonyság, hogy honnan érkeztünk, hogy ízlett-e a kávé és a sütemény, elköszöntünk, s a mai napig nem értjük, hogyan történhetett, hogy egy olasz kávézó hagyta a legmélyebb nyomot Ausztria egyik legnagyobb városának meglátogatásakor.
Egy térkép a kávézó elhelyezkedéséről ide kattintva látható.
Forrás: Budai Hírlap
