Ugorjunk vissza az 1960-as évekbe, a tesztelt készülékhez.
A gép talpa kalapácslakkszürkére festett alumínium öntvény, mely egy csúszásgátló és szigetelő funkciókat szolgáló gumibázison áll. A bojlere, feje és a szűrőtartókarja krómozott bronz. A kar rúdja rozsdamentes acél, a gőzcsap és tanksapka tekerőgombja, valamint a markolatok mind kemény, fekete bakelitből vannak. A gép egészen minimalisztikus, de mégis szépnek mondható: annyira egyszerű, hogy még bekapcsológombja sincs, mindössze egy kétállású kapcsoló van az oldalán Minimo és Massimo feliratokkal, mely a fűtés teljesítményét kapcsolja. A kapcsoló fémből van, bakelit gombbal a végén, feszesen, erősen kapcsol, mint egy ipari berendezés kapcsolója.
Miután bedugjuk a villásdugót a hálózatba, a készülék azonnal bekapcsol (én inkább vásároltam hozzá egy kontroll lámpával ellátott kapcsolós aljzatot és azzal kapcsolom ki-be).
Mielőtt bekapcsoljuk a készüléket, töltsük fel a bojlert kb ¾-ig. A vízszintjelző üvegcsövön ez jól ellenőrizhető. A tanksapka visszatekerése után be lehet kapcsolni a készüléket és a fűtés kapcsolóját a Massimo állásba billenteni. Ekkor maximális teljesítményen fűt a készülék.
Hamarosan halljuk is, ahogy a melegedő víz elkezd sisteregni a bojlerben.
Mivel a gépben nincs semmilyen hőfokszabályzás, ezért ne hagyjuk magára hosszabb időre.
Ugyan a készülék rendelkezik egy rugós biztonsági szeleppel, mely egy bizonyos bojlernyomás felett kinyit, de ezen kívül egyéb biztonsági berendezés nincs benne.
Kb 5 perc eltelte után átkattinthatjuk a fűtéskapcsolót a Minimo állásba (ilyenkor úgymond, tartja a hőmérsékletet, de valójában minimális ütemben emelkedik)!
Az én módszerem úgy néz ki, hogy bekapcsoláskor kinyitom a gőzcsapot és amikor meghallom, hogy a készülék már gőzt ereget (kb 5 perc), akkor elzárom és átkattintom a fűtést Minimo-ra. Innen számolva még kb 5 perc múlva éri el a készülék a kellő hőstabilitást, ezért figyeljük az órát! Ez az 5 perc ideális arra, hogy megőröljük a kávét, beadagoljuk a szűrőkosárba, a csészénkbe leengedjünk egy kevés forró vizet, hogy a szűrőtartó kar és a csésze is kellőképpen átmelegedjen. Amennyiben elbambultuk az időt vagy közbejött mondjuk egy telefonbeszélgetés és véletlenül 10 percre hagytuk magára a készüléket, akkor inkább kapcsoljuk ki és menjünk a közeli kávézóba kávézni. Mivel az öreg gépben nincs hőfokszabályzás, ezért a melegedési időre nagyon oda kell figyelni, ezen nagyon sok múlik.
Ez egy igazi, szertartásos készülék, tehát jobb, ha nem zavarnak külső tényezők kávékészítés közben.
Ahogy egy szintén Europiccola tulajdonos ismerősöm mondta: a Pavonival jól le tudja mérni, hogy mentálisan mennyire van egyensúlyban, ugyanis elég a legkisebb figyelmetlenség és elronthatjuk a kávét.
Tehát, ha ideális körülmények között letelt a második 5 perc, feltehetjük a szűrőtartót a helyére és csapolhatunk azonnal.
A kar felhúzása után célszerű várni kb 10mp-et, ilyenkor a fejbe beáramló víz átjárja a kávépogácsát, ami kicsit megduzzad, így jobban kitölti a szűrőkosár és a felsőszűrő közti teret. A 10. mp után lassan elkezdhetjük lehúzni kart. Növeljük a karra helyezett erőt addig, míg vékony egérfarokszerű folyamot nem kapunk. Utána próbáljuk tartani ezt az erőt egészen a csapolás végéig. 
Ha mindent jól csináltunk, tökéletes, „nagygépes” ízvilágú eszpresszót kapunk eredményül.
Közvetlenül ez után készíthetünk még egy eszpresszót a géppel, mely legalább olyan jó lesz mint az első, talán kicsit még jobb is. A harmadik húzás viszont több, mint valószínű, hogy már nem lesz az igazi. Sajnos a kis Pavoni feje két húzás után túlmelegszik és égetni kezdi a kávét. A haladó Pavoni felhasználóknak erre is vannak trükkjeik:
jeges vízbe áztatott konyharuhát tekernek a fejre és hidegvízben lehűtik a szűrőtartókart.
Figyelem, az Europiccola a dugattyús karos megoldás miatt nagyon érzékeny a kávé frissességére és a megfelelő őrleményfinomságra. Gondolom, mondanom sem kell, hogy ne próbálkozzunk bolti előre őrölt kávéval, sőt azt kell mondanom, hogy az 1 hónapnál régebben bontott szemes kávé csapolhatóságában is érezni fogjuk a különbséget a frisshez képest.
Az őrleményfinomság akkor jó, ha a kar lenyomásakor olyan ellenállást érzünk, mint egy már keményre fújt biciklikerék pumpálásakor. Tehát ellenállást kell éreznünk a karon, de nem betonkeményet, inkább olyan gumilabdás rugalmas ellenállás ez jó esetben.
Használat után közvetlenül -míg megvan a bojlernyomás- helyezzünk egy kapucsínós csészét a fej alá és öblítsük le párszor a zuhanyrózsát a kar egymás utáni ismételt felhúzásával!
A szűrőtartókart és a szűrőt is öbítsük el! Az Europiccola nagyon kényes a tisztaságra, ezért gondosan tisztogassuk le minden használat után!
{youtube}5g4IWLQMmcw{/youtube}
Gőzöljünk is egy kicsit!
A gépünkkel tejhabot is lehet csinálni, méghozzá nem is rosszat. A háromlyukú gőzfejnek és a 0,8 literes bojlernek köszönhetően erős, szinte kifogyhatatlan gőz áll a rendelkezésünkre.
Gőzölés előtt fél percre kattintsuk a fűtéskapcsolót Massimo állásba és a gőzölés idejére hagyjuk ebben az állásban! Gőzölés után azonnal törölgessük tisztára a gőzfejet és fújkáljuk ki belőle az esetlegesen bentmaradt tejet.
A mai modern Europiccola nem igényel kapcsolgatást: egy nyomáskapoló elvégzi helyettünk a fűtés szabályzását, de vigyázat, ez nem jelenti azt, hogy a gép feje nem melegszik túl! Tehát az óránkat a modern Europiccolánál is figyelnünk kell! A mai kor igényei szerint a gőzcső bármikor automata kapucsínófejre cserélhető, sőt kapható a mai készülékekhez ESE pod átalakító kit is.
Összességében az Europiccola ideális gép lehet egy vagy két fő számára, de inkább haladó kávéőrülteknek ajánlom, reggeli munkába indulós kapkodásban kávézásra nem való.
Felhasznált forrás: http://www.francescoceccarelli.eu/index_eng.htm
