ÚjracsomagolvaÖn érti ezt? "Särätneha schwahjzi fronnkt forintro ahtwahltonni"
Londoni kávézók papírpoharain képregényfigurák hirdetik Magyarországot - nem a Balatonnal, nem a csikós-gulyás Alfölddel, hanem bányászlámpával, fröccsel, a zsidó negyed romkocsmáival, bulizással egy termálfürdőben. A németek kétmillióval kevesebb vendégéjszakát töltenek nálunk, mint tíz éve, de egyre több "fapados" brit, spanyol és francia jön hozzánk. Magyarország újracsomagolva, ahogy az útikönyvek és turisztikai portálok kínálnak minket.
A modern turista nem turista, hanem utazó. Géppel száll fölénk (fapadossal), vagy hajóval érkezik; nem magas kultúrát keres, hanem a budapesti életérzést. A Nemzeti Múzeum azért érdekli, mert onnan indulnak a szociokulturális séták a VIII. kerületbe, ahol számos világ él egymás mellett: a józsefvárosi palotasor eleganciája, a bérházak évszázados káposztaszaga, a kávéházak, az anatómiai és jogi könyvesboltok szövedékéből álló egyetemi negyed - és az olcsó prostik a Bérkocsis utca környékén.
Hirdetés az alátéten
A Milánóban, Londonban és több német nagyvárosban folytatott reklámkampányban Budapest kulturális kalandvárosként jelenik meg. "A célcsoport tagjai fiatal felnőttek, akik évente akár négy-öt hosszú hétvégére is elutaznak, és korábban látták már Európa főbb látványosságait. Ők nem a Lánchíd varázsáért jönnek, hanem a helyiek által is kedvelt helyeket keresik fel" - meséli Szűcs Balázs, a Magyar Turizmus Zrt. marketing vezérigazgató-helyettese. Ennek megfelelően kávéspoharakra, söröspohár-alátétekre nyomtatott képregényfigurákkal és azonos arculatú honlappal (www.budapestadventure.hu) csábítják a turistákat hozzánk. Nem a Parlamenttel hirdetik Budapestet, hanem a főváros alatti barlangvilággal, és nem hivatásos barlangászoknak, hanem olyanoknak, akik még sosem vettek részt föld alatti túrán.
A római-török eredetű magyar fürdőkultúrából sem a gyógyhatást emelik ki, hanem a fürdőruhás partikat. Nem az ékszerborászatok kerülnek rivaldafénybe, hanem a fröccs, amit lehetőleg a zsidó negyednek az illegalitás határán levő romkocsmáiban kell fogyasztani. Itt az útikönyvek szerint sosem tudható, visszatérhet-e még a vendég, vagy dózer dönti le az egész utcát a jövő héten. A város különleges hangulatát adják a kávéházak is, az ezüst evőeszközös elegánsak és a "feltűrt ingujjas" lezserebbek. Az útikönyvek szerint a magyarok jellegzetes életterei ezek, itt ebédelnek, vacsoráznak, kötnek üzleteket, randevúznak.
Hazánk turisztikai arculata átalakult az elmúlt években. Mindig lesz persze hagyományos turista, aki a Citadelláról szeretné csodálni a panorámát, ám a hangsúlyok egyre inkább eltolódtak. Tíz éve a németek még négymillió vendégéjszakát töltöttek nálunk, s többnyire a Balaton felé vették az irányt. Ma feleannyi időt töltenek itt, helyüket britek, amerikaiak, spanyolok, franciák és - tavaly óta - román állampolgárok veszik át, akiknek programjában a magyar tenger legfeljebb egynapos kirándulás.
A Balaton nem állja a versenyt a déli tengerekkel, mert a kempingek üzemeltetői nem vették észre, milyen minőségi változás történt. A turisták 25-30 millió forintos lakóautóval szeretnének érkezni, és úgy érzik, húsz évet zuhannak vissza az időben. A magyar kempingek zömében nincs sminkszoba a hölgyeknek, a személyzet nem tudja feltölteni a luxusjárgány fürdőblokkját, kiépített kábeltévé-csatlakozót sem biztosítanak - ami nélkül a modern nomádok egy métert sem tesznek meg. A balatoni strandokon elfelejtik, hogy a szülők szívesen veszik, ha a gyerekeiket szórakoztatják, ám nálunk még magyar animáció sincs, nemhogy idegen nyelvű. Így szoktattuk le magunkról a hollandokat, pedig 1999-ben még ők voltak a negyedik legnagyobb beutazó csoport.
A válságot bezárt belvárosi üzletek koszos portáljaival megélő Budapest viszont állja a versenyt. Bár ennek látszólag ellentmond, hogy májusig 14 százalékkal csökkent a magyar szállodákban eltöltött külföldi vendégéjszakák száma, mert a recesszió kíméletlenül elbánt az úgynevezett hivatásturizmussal: kevesebb a konferencia és a cégek által fizetett jutalomkirándulás.
Fapados utazók
Emellett a gazdasági bajok otthon marasztalják a nyugdíjas turisták egy részét; kevesebben jönnek Németországból és Ausztriából, hogy fürdőkultúránkat élvezzék, vagy a határ menti fogászatokon kezeltessék magukat.
Az olcsó forint révén viszont vonzóbbak lettünk a "fapados" turisták számára, akik a "kedvező ár-érték aránynak" köszönhetően továbbra is Magyarországra repülnek egy-egy hosszú hétvégére. Mivel ők évről évre egyre nagyobb arányt képviselnek, a külföld Budapest-képe is átalakul. Az új Budapest arculatában inkább hasonlít a Sziget-fesztiváléhoz, mint a korábbi kék Duna keringős, cigánybárós, operettvárosos, pirospaprikás, matyóbabás képhez. A turisztikai szakemberek 2007 óta nem egyen-Magyarországot kínálnak, hanem minden országban és minden korosztály számára más pontokat emelnek ki. Az Egyesült Államokból egy Európai Kvartett nevű - Csehországot, Szlovákiát, Lengyelországot és Magyarországot érintő - kulturális körút keretében várják az utazókat, akik elsősorban komolyzenei élményekre vágynak, és Budapest zsidó örökségére kíváncsiak. Az oroszokat a Spavengrija (termál-Magyarország) névvel csábítják, számukra a fő attrakció Hévíz és a napsütés, az angol fiatalok pedig elsősorban az olcsó helyi sörökért, a színes kocsmakultúráért, a rockfesztiválokért jönnek.
Jelenleg a szecesszió látszik a legdivatosabb stílusirányzatnak, Budapest egyes útikönyvek lapjain úgy tűnik fel, mintha a templomokat és a Parlamentet leszámítva csak art nouveau lenne nálunk. Kávézni a szecessziós Gresham vagy New York palotában, fürdeni a szecessziós Gellért Szállóban, koncertet hallgatni a szecessziós Zeneakadémián illik manapság, és persze az állatkert sem annyira a vadak, mint a szecessziós Elefántház miatt olyan vonzó. A Nemzeti Galériában pedig mintha kizárólag Rippl-Rónai József-képeket állítottak volna ki.
Az újfajta utazóknak a szépség önmagában nem elég, kalandelem is kell hozzá. A Szent István-bazilika külföldiek számára hátborzongató ereklyéjével csábít, első királyunk mumifikálódott karjával. A budai Angelika presszót is azért kedvelik a külföldiek, mert egyes útikönyvek - tévesen - azt állítják, hogy a Szent Anna-templom kriptájából alakították ki. A Time Out sorozat pedig leírja a 2006 óta tartó "piros-fehér-zöld zavargások" okát, s az izgalomra vágyók azt is megtudhatják, milyen magyar ünnepek esetén számíthatnak összetűzésre a belvárosban.
Forrás : Hetiválasz