A kávékészítés ifjú mesternőjeAmikor reggel felhörpintjük ébresztőként szolgáló kávénkat, kevesen gondolunk arra, hogy ennek elkészítése külön művészet is lehet.
Arról pedig végképp keveset tudunk, hogy a barista szakmának nevezett kávékészítésben évente országos, Európa-, sőt világbajnokságot is rendeznek.
A magyar kávékészítők soraiban idén Both Imola nyerte el az egyik legismertebb kávéházláncolat magyarországi első díját, az Európa-bajnokságon meg ezüstérmes lett. Imola hét évvel ezelőtt Déváról indult el Budapestre – tanulni. A napokban viszont már elismert baristaként mesélt nekünk a kávékészítés tudományáról egy budapesti kávéházban.
– Kezdjük az utad elején. Kereken hét éve jöttél el Déváról Budapestre. Milyen álmokat szövögettél akkor?
– Akkor még nagyon fiatal voltam, tele világmegváltó gondolatokkal. Művelődésszervező akartam lenni, ezért jöttem Budapestre. A sors aztán úgy hozta, hogy mégsem ebben a szakmában bontakoztam ki.
– Az egyetemet azért elvégezted, és két éve, Nagyszebenben a kulturális főváros rendezvényeinek keretében ki is próbálhattad a szakmát. Hogyan lett ebből kávéfőzés?
– Amikor kijöttem, előbb virágkötészetet tanultam, aztán iratkoztam be levelező tagozatra az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanító- és óvóképző szakára, ahol művelődésszervezést tanultam. Közben különösebb szakmai igény nélkül vállaltam sokféle diákmunkát, hogy megélhessek. Így kerültem a vendéglátásba is.
– Hol volt az első ilyen munkahelyed?
– Egy vendéglő volt a Kálvin téren. Négy évvel ezelőtt kezdtem el ott dolgozni. Ez volt az első olyan munkahelyem, amit igazán nagyon szerettem. Jó volt reggel felkelni és arra gondolni, hogy munkába mehetek. Pörgős természet vagyok, nagyon szeretek jönni-menni, beszélgetni, cseverészni emberekkel, kiszolgálni őket, kényük-kedvük szerint tenni. Így aztán a vendéglátást nagyon hamar megkedveltem. Majd ezen belül jött ez a kávés őrületem, ahogyan nevezni szoktam. Fölfedeztem, hogy létezik ennek egy külön szakmája, a barista szakma – a kávékészítés mesterei. Én azért még nem nevezném magam mesternek, egyelőre csak tanulok.
– Nagyon szerény véleményed van magadról, pedig nemrég kápráztattad el a baristák kontinensbajnokságának zsűrijét!
– Pontosítani szeretném, hogy ez a bajnokság egy neves kávéházláncolaton belül zajlott. Tehát csak a rendszeren belüli baristák nevezhettek be. Ennek keretében sikerült nekem megszerezni a magyarországi első helyezést, majd Európában második lettem. Itt alkalmam volt egy külön kávéreceptúrát is bemutatni egy külön verseny keretében, ahol a kávé íze, zamata mellett pontozták a készítő személyiségét, elkötelezettségét e szakma iránt, és én ebben elnyertem a legjobbnak járó díjat. Talán erre vagyok a legbüszkébb.
– Mi az, amitől egy kávé annyira különleges lehet?
– A kávékészítés nem csak annyiból áll, hogy fogunk valami kávét, megfőzzük és a vendég elé rakjuk, hogy egészségére, ébredjen fel tőle. Ennek meg kell legyen a hangulata. Ha visszatekintünk a történelembe, az első világháború előtt Budapest európai vonatkozásban is a kávéházak egyik fővárosának volt mondható. Mára sajnos kiveszett ez a kultúra, de szakmabeli társaimmal épp azon vagyunk, hogy újraébresszük a kávéházak csodálatos hangulatát, visszaszoktassuk az embereket arra, hogy ne csak kutyafuttában hörpintsék fel a kávét, hanem éljék meg ennek a hangulatát, örömét. Ennek persze az az egyik alapvető feltétele, hogy igazán finom kávét szolgáljunk fel nekik. A felszolgált kávé minőségének körülbelül felét határozza meg maga az alapanyag. Pontosabban az, hogy milyen fajta a kávé, hol és hogyan termesztették, szedték, csomagolták, pörkölték stb. A minőség további ötven százalékát viszont a kávékészítő személyisége, rátermettsége, szakmai tudása adja. Ebbe tartozik a kiegészítők, tejszín, tejhab, egyebek kikeverése, adagolása is.
– Te milyen kávét iszol a legszívesebben?
– Én itt, ebben a kávéházban találtam rá a kedvenc ízemre, ami édes-kesernyés, és egy kicsit valami erdei gyümölcs ízére, talán szamócára emlékeztet. Nagyon finom!
– Ezt így menetközben el lehet tanulni? Vagy külön képzéssel jár a szakma elsajátítása?
– Nagyon hosszas képzéssel jár. Nekem szerencsém van, mert a kávéházláncnak, amelynél dolgozom, külön tréningközpontja van, ahol mindenféle ízzel, zamattal kísérletezhetek. Ráadásul van egy nagyszerű mesterem Molnár Attila személyében, aki viszont a valamennyi baristának szóló világbajnokság hatodik helyezettje. Rengeteget tanultam tőle.
– Viszonylag rövid idő, alig másfél év alatt robbantál be a szakmába. Folytatni szeretnéd?
– Igen! Úgy érzem, ez az a hivatás, amelyben magamra leltem, nagyon nagy örömmel csinálom, fáradhatatlanul. És úgy érzem, hogy folyamatosan új arcát ismerem meg a kávékészítésnek, és ezzel együtt az embereknek, a világnak. Ez pedig nekem nagyon jó!
Forrás : nyugatijelen.com
