2. oldal / 2
Délután a versenyt és a kiállítást jártam, majd este a Corferias nagytermében sor került a hivatalos megnyitóra. A jelenlévők számát nem tudom megbecsülni, 1000-1500 ember. A megnyitó kezdetén megszólalt Kolumbia Nemzeti Himnusza! Elképesztő volt! A rengeteg ember egyként, emelt fővel énekelte a himnuszt. Csak mi, külföldiek voltunk kivételek. Nem tudom leírni az érzést és a hatást. Büszkeség, hazaszeretet, alázat lakta be a termet. Nem lehetett mást érezni, VIVA COLUMBIA!
Pénteken zajlott a második versenynap, majd délután ötkor nyilvánvalóvá vált, amit szerintem mindannyian tudtunk, maximum nem mertük bevallani, hogy nem sikerült a továbbjutás. Ezt követően lehetőség nyílt a Score Sheet-ek megtekintésére, és a bírákkal azok átbeszélésére. A lapjaimban jó néhány bírói tévedést találtunk, melyek javítása esetén ugyan a továbbjutás még nem lett volna meg, de 15-20 helyet jelentett volna.
Kettő példa közülük:
A technikai pontozásnál külön értékelik a „Következetes kávéadagolást és tömörítést”. Ennél az értékelésnél a végén visszapontoztak 1 ponttal, mondván eltérő előtömörítést használtam. A megállapítás ugyan igaz, mégis helytelen. Kettő különböző kávét, értelemszerűen kettő darálót használtam, más adagmennyiséggel és beállítással. Az espressohoz 18 gr.-ot, a cappuccinohoz 20 gr.-ot adagoltam, emiatt a köztes tömörítésem során az egyiknél egyszeri, a másiknál kétszeri koccantást alkalmaztam, és fenntartom, hogy ez szakmailag teljesen rendben is van. Az esti kiértékelésnél ezt el is fogadták, bár a pontokat ilyenkor már nem írják át, és a középdöntő szempontjából mindegy is lett volna.
Szombaton és vasárnap a lelátó és a kiállítási terület közt ingáztam. Végig látogattam a gép és eszközforgalmazókat, a kávés cégeket, betegre kóstoltam magam. A kiállítók Istenként imádták a baristákat. Az egyik standra beinvitáltak bennünket, és megkértek, hogy mondjunk véleményt a kávéjukról. Egy kicsi papírpohárba öntötték a kávét, ami valószínűleg a kasírozás miatt nagyon műanyag szagú volt. Jeleztem, hogy így nem lehet véleményt formálni. A farmer beleszagolt, és sűrű elnézések közt a szomszéd standról azonnal kerített porceláncsészét. Lekóstoltuk, és elmondtuk, hogy a kávéval valószínűleg nincs baj, de a pörkölés és az elkészítés miatt, egy alsóközép minőségűnek jellemeznénk. És láss csodát! Nem felháborodás következett. A farmer csupán ennyit mondott: „segítsetek nekem, mit csináljak másként, hogy finom legyen a kávém”?
Szombat délután fakultatív Bogotai városnézést és arany múzeumlátogatást tartottunk helyi kísérőnkkel Juan José Arce Buitrago-val. A város rendkívül lepukkant, a nyomor jelei mindenhol. Az arany múzeum pedig maga a csoda.

Este elmentünk egy gastro negyedbe, és életünk egyik legjobb steakjét vacsoráztuk. Bár lett volna miről beszélgetnünk, mégis néma csend, és halk nyögdécselés kísérte a kulináris élményt.
Vasárnapra további bóklászás, és a kötelezően megtekintendő döntő maradt. Az arénában leírhatatlan hangulat uralkodott! Vidám, boldog emberek, latin ritmusok és gördülékeny programlevezetés biztosította, hogy senki ne unatkozzon. A döntő és az eredményhirdetés idején talpalatnyi szabad helyet sem lehetett találni.
A WBC zárásaként, este, egy grill vendéglőben rendezték a záró barista partyt. Étel, ital, columbiai muzsika, és ölelkező résztvevők uralták az estét.
Hétfőn reggel megkezdtük az összepakolást, és 11 órakor elindultunk a reptérre, hogy megkezdjük a haza utat.


Nehéz feladat röviden összefoglalni a történéseket és az élményeket, ezért azzal a gondolattal zárom beszámolómat, amit a Café Columbia újságírójának kérdésére adtam, hogy mi a véleményem Kolumbiáról?
„Olyan érzésem van, mintha a Meseország és a valóságos világ játszana véget nem érő barátságos futballmérkőzést. Egy időben dobog a szíved a gyönyörtől, és szorul el a torkod a nyomortól.” VIVA COLUMBIA!
Az utazás során készült képeket itt tekintheti meg a kedves érdeklődő!
- << Előző
- Következő