Nekem ez a PID a legtöbb gépnél fölöslegesnek tűnik. Éppen a Gaggiáknál hasznos. A PID-del a csapolás kezdő hőmérsékletét lehet beállítani, azután ha elkezd folyni a lé, a PID már nem játszik, csak a konstrukció hőstabilitása.
Namost a csészemelegítő csapolás szükséges dolog, és az egyszersmint elő is állít egy fix hőmérsékletet. A csészemelegítő csapolás kiváltja a felfűtési ciklust, a fűtés leállása pedig fix értéken történik függően a termosztát értékétől. Erről a fix értékről megfelelő gyakorlattal már könnyen, gyorsan (ingyen) nagy biztonsággal és stabilitással állíthatjuk elő a kávénak szükséges alacsonyabb vagy magasabb hőmérsékletet.
Ehhez képest nekem a PID olyasminek tűnik, mint pl. az almaszedő asszonyokat fölszerelni egy színelemző készülékkel. Ezt minden reggel műszak kezdetén (majd a hőmérséklet emelkedésével naponta többször) kalibrálnák, a készüléket odateszik az almához, az elemzi mennyire intenzív a piros szín, és ha eléggé akkor zöld lámpával jelzi: leszedhető. Ha nem elég piros akkor tiltó jelzést villant föl az almaszedőnek. Így a leszedett almák kellően érett, magas minőségű termények lesznek.
Csakhogy ugyanazt elvégzi a dolgozó készülék nélkül is, ingyen, egyszerűen azzal, hogy ránéz az almára, és amelyik piros, leszedi, amelyik zöld otthagyja.
Szval nekem valami ilyesmi a PID.
Ami érdekes, andrew mindíg azzal érvel a gaggiák jósága mellett, hogy minden más gépet (tökéletlenségük okán) pideznek, csak a Gaggiákat nem. Sztem a fordítottja igaz. A Gaggiákról írja maga andrew, és SiD is megerősítette, (blaze nem) az amúgy kiáváló hőstabilitásuk már egy csészemelegítő csapolástól is felborul, méghozzá ellenőrízhetetlen módon. Emiatt inkább más, külön eszközzel melegítik a csészét. Ez nem nagy fáradság, mindenesetre én szomorú lennék, ha olyan gépem lenne amire még egy csészemelegítő csapolást sem bízhatok, mert ennyi is teljesen kiütné + ellenőrízhetetlenné tenné a hőmérsékletét.
Az én szememben a Gaggia akkor lenne tökéletes gép, ha alkamas lenne a csészemelegítő csapolásra (alapkövetelmény) és ezt követően gyorsan, stabilan hozná a kíván hőmérsékletet semmivel sem késleltetve a csapolást. Vagy csak annyival késleltetve amennyi idő a tömörítéshez, csésze eltörléshez egyéb pepecseléshez amúgy is kell. Ahogy az én gépeim teszik PID, külön csészemelegítő eszköz vagy minden egyéb trükk nélkül.
Tehát sztem a Gaggik normális használata: csészemelegítő csapolás, fix kazán hőfok gyors és kontrollált visszanyerése -erre csak PID-del képesek- csapolás. Ezt a folyamatot az én gépeim mindenféle PID nélkül hozzák. Megjegyzem talán ekkor sem PID kellene a Gaggiákhoz, hanem egy egyszerűbb, olcsóbb pontos hőmérő.
Az elején ezt írtam: "Erről a fix értékről megfelelő gyakorlattal már könnyen, gyorsan (ingyen) nagy biztonsággal és stabilitással állíthatjuk elő a kávénak szükséges alacsonyabb vagy magasabb hőmérsékletet."
A PID kétségtelenül pontosabb mint a "megfelelő gyakorlattal" meghatározott készülék hőmérséklet. Vagyis a PID-nek ott lehet szerepe, akinél nincs meg ez a megfelelő gyakorlat a készülékei kezelésére azok beható ismerete alapján. Akinek nincs ezernyi tapasztalata arról miként kell a hőmérséklettel szörfözni ahhoz, hogy az aktuális kávénak legmegfelelőbb legyen. Netán nem csak nincs meg a tapasztalata, de nem is akarja azt megszerezni. Csakhogy az eszpresszó készítés nem arról szól, hogy nem érdekel hogyan készül, csak a végeredmény jó legyen (automata gép, valamennyire). Sztem az eszpresszó készítés arról szól, hogy kiismerjük a gépeinket, eszközeinket, alapanyagainkat és azok viselkedését. Márpedig ha ez megvan akkor a gép hőmérséklete is stabilan a kezünkben lesz PID nélkül is.
Ha viszont az emberi tényezőt mint bármekkora tapasztalat mellett is ténylegesen változót ki akarjuk küszöbölni akkor lehet PID, de akkor a tamperelés is mérlegen történjen, az adagolás szigoróan századgrammos mérlegen stb. Csakhogy ezzel nem az etelonokhoz, mondjuk egy talján presszó baristájához fogunk eljutni, hanem egy kávégíkes ameriai háziasszonyhoz.