Kávé típusa: Cellini Gran Aroma

Pörkölés ideje: , Lejárat ideje: , Csomagolás: 1 kg-os szelepes csomagolás
Ár: 8760.- Ft/kg, , Forgalmazó adatai

A minta nem áll annyira egységes szemekből, mint az előző, jobban előfordulnak benne tarkább, világosabb (megkóstolva robuszta) szemek, és a méreteiben is nagyobb a szórás. Az illata hasonló, mint az előzőleg tesztelt arabika keveréké. Egy kicsit a finomabb őrlési irányban adta az ideális lefolyást. A lefolyás itt szebb, de érezhetően már egy kipihent kávéval van dolgunk. A lefolyás közbeni krémesedés nem intenzív, a végére már el is táncol. A krém a kávé tetején szép sötét mogyoró színű, nagyjából egységes színárnyalattal, minimális mintázódással. Vastagsága az átlagosnál picit erősebb, tömör, nem süppedős. Olajossága közepes, keverésre záródik de el is vékonyodik. Az ízek a klasszikus alapokon mozognak, szintén az előzőleg tesztelt mintához hasonló vonalon, annyi különbséggel, hogy a csokoládé markánsabban jelen van és a gyümölcsösség nincs annyira előtérben. Készítési hőfoktól függően (ami egyébként a magasabb tartományban keresendő) kiemelhetjük, illetve csilapíthatjuk a gyümölcsösséget. Alacsonyabb hőmérsékleten a csokoládé és savasság mellett, ha elgondolkodok egy kicsi, de határozott frissen szedett mogyoró (nem földi) ízt vélek felfedezni. Az kávé utóíze határozottan füstös-kesernyés, hosszan tart. Magasabb hőmérsékleten a mogyoró helyett fűszeres magvasság van jelen és a füstös utóíz enyhül, de nem tűnik el. Alapvetően egy teljesen rendben lévő eszpresszó keverékkel van dolgom, mely tejjel az arabika keverékhez viszonyítva kevesebbet ad.

Ebben a mintában a szemek pörkölése sötétebb kicsivel, mint az előző Cellini, méretük elég változatos, egészen nagy babokat is találtam. Illatuk kissé füstös, daráláskor savanykás. A darálást és a hőfokot sem változtattam, a crema színe alapján nem láttam indokoltnak. A lefolyása szebb volt, a crema is vastagabb, kb. 20% robuszta tartalmat sejtek a blendben, azaz egy klasszikus bár-keverék lehet. A testességgel nem volt gond, bár az átlagosnál nem erősebb. A lefolyás első szakasza szép, a második viszont már mutatja a fáradás jeleit, a vége felé szőkül is, ez főleg az egyszemélyes szűrő használatánál látszik. A cukrot megtartja, de keverés után azért elvékonyodik. Ízében a klasszikus csokis vonalon mozog a kávé, a gyümölcsösség hiányzik, inkább savasság érezhető a pörkölés savanykásságának folytatásaként. Azért az egyes csapolások nem voltak egyformák, néha érezhető volt egy kis fűszeresség. A cukorra sem egyformán reagált a kávé, volt amikor kifejezetten zavaró volt, máskor kellemes tűnt. Ez a labilis viselkedés talán az öregedésnek tudható be, minden esetre pont ellentétes a bár-keverékeknél szokásosnál. Tejjel közepes a blend, a gyümölcsös ízvonal hiánya itt érezhető hátrány. A savasságot viszont eredményes tompítja a tej, aki erre érzékeny, az fogyassza inkább tejjel.

Második Cellini mintánk az előzőhöz képest sötétebb pörkölés, enyhe selymes fény már látszik a babok felületén. Ránézésre legalább 10-15% robusztát tippelek benne, ebben a keverékben már található törött, sérült bab. Őrléskor átlagos mokkás illatot éreztem, a normál beállításokhoz képest finomabbra őröljük az ideális eredményhez. A sejthető/látható robuszta hányad ellenére a crema közepes, a cukrot csak tompítja, de mintázódásra hajlamos. Olajossága megfelelő. A keverék egy átlag talján eszpresszó blend jegyeit hozza: csokoládés-kakaó poros vonalon fekszik egy enyhe marcipán aroma. Kis cukorral megnyílik az egyébként is jelen levő savasság, és egy gyümölcsösség is elő tud jönni, melyet nem tudtam megfogni milyen gyümölcs, de határozottan ott van. Kiemelkedő, kiugró pontja nincsen nálam a keveréknek, egy jó, átlagos szintet hoz. Ez a minta tejjel már gyengébben produkál, én főként eszpresszó vagy risztrettó formában ajánlom. Az adagokkal ne fukarkodjunk, a kávé teste megfelelő dózisnál jön csak (szimpla 9-9.5 gramm, dupla 18-18.5 gramm nálam). Koffein tartalma közepes, az arra érzékenyek este ne fogyasszák.

A második Cellini minta közepesen sötét, nem teljesen egyenletes pörkölésű, néhány világosabb szem is található benne. A kávébabok többnyire épek, mattos fényűek, illatukban a szardella és a rozskenyér sejlik fel, a robuszta arányát 10-20% körül tippelem. Az átlagosnál finomabb őrlést kíván, hőmérséklet tekintetében azonban jóval szélesebb spektrumban ad játékteret a kísérletező kedvűeknek. Az előzőhöz hasonlóan ez a keverék is fáradtnak tűnt, noha a végére sikerült egyenletes lefolyással csapolni. Krémje igazán jó indikátor, ha közel járunk az optimális készítési paraméterekhez, akkor megfelelő mennyiségű, enyhén mintázódik, és az állaga is jó, a cukrot süppedősen tartja. (Ennek némileg ellent mond, hogy amikor a legjobban ízlett, a crema szintén bőséges mennyiségű, de inkább világosabb árnyalatú és homogén volt.) Különböző hőmérsékleti profilok esetén egészen más ízvilágot nyújt, egyedül a savas, önmagában még talán nem gyümölcsös jelleg, amely mindig határozottan jelen van. Normál hőfokon a fűszeres, olcsóparfümös-virágos ízek már-már kissé barokkosan émelygős jelleget kölcsönöznek a kávéitalnak, különösen, amikor cukrot adunk hozzá. Szinte egészen a tisztán arabikás hőfokig szörfözhetünk felfelé, akkor az étcsokoládés, kakaós dominanciát földimogyorós, borsos, malátás ízek egészítik ki, komlósan kesernyés lecsengéssel, az émelygősség teljesen megszűnik. Végül egészen véletlenül sikerült aránylag alacsony hőfokon csapolni, amelyet nem is hűtőcsapolással, hanem csak a készülék természetes hőlengésével értem el. Így meglepően más karakter bontakozott ki, és ez tetszett a legjobban, különösen egy mokkáskanálnyi cukor hozzáadásával, szinte olyan érzés volt, mintha egy csokoládés-aszaltgyümölcsös marcipánkockát majszolnék. Tejes italban nem sikerült minden karakterét kipróbálnom, ahol igen, ott hozta az elvárható szintet, de semmi extrát nem adott.

A második Cellini minta a korábban tesztelt 100% arabica blendél sötétebb és tarkább pörkölés, valamint van benne kb. 20% robuszta. Az átlag olasz 80/20-as keverékekhez képest egy picit nehezebben krémesedik, kevésbé toleráns, picit már fáradtnak tűnő kávé ez. Előtúrtam a fiókból a La Marzocco szűrőkosarakat és plafonig töltve húztam a szimplákat, duplákat egyaránt. A lefolyás feketén és vékonyan indul, majd viszonylag gyorsan megvastagodik és felgyorsul, enyhe csatornásodásra tippelek. A végeredmény esztétikailag nem rossz, a krémesség rendben van, süppedősen nyeli a cukrot, bár kavargatásra eléggé szétoszik. A kávé íze hasonlít a nemesebb rokonához, de nagyobb a test és az egész valahogy markánsabb. Első kortyra az átlag 80/20-asoktól magasabb savasságra figyel fel az ember, ami nem áll rosszul ennek a keveréknek: savanykásabb sárgabarack jut róla eszembe, ami aztán később mazsolásba fordul, a testet egy karamellás, pörkölt magvas alap biztosítja, az utóíz pedig füstösbe hajlik.
Tejjel annyira nem harmonizál, mint a 100% arabica Cellini keverék, ezért inkább eszpresszó, risztrettó felhasználásra javaslom.