Magazin

Good Spirit! A jó lélek, szellem a palackban, és jóféle szesz, aminek segítségével spirituális síkokra léphetünk, emelkedett pillanat, amikor Isten szelleme találkozik az emberi lélekkel. Coffe in good spirit! Kávé és alkohol tökéletes találkozása, az eredmény szintén lélekemelő, főleg akkor, ha az ’alkimista’ Orosz Ákos.

Először is engedd meg, hogy még egyszer gratuláljak neked! Nagyon jóleső érzés volt látni, ahogy a versenytársak együtt örültek veled, még fel is kaptak, és a levegőbe emeltek. Mintha nem is a versenytársaid lettek volna! Hihetetlen, példaértékű mentalitás, ami talán Magyarországon nem annyira jellemző, miszerint lehet örülni a másik sikerének. De ne szaladjunk ennyire előre! Én személy szerint nem tudok sok mindent rólad, s rajtam kívül azért még vannak jó néhányan így. Kérlek, beszélj picit arról, hogyan lettél bartender?

Köszönöm a gratulációt!14 éves voltam, mikor először kaptam egy koktél könyvet a nagyszüleimtől. Megtetszettek a képek benne és akkor elhatároztam, hogy ki szeretném próbálni a koktélkeverést. 21 eves koromig otthon kutyulgattam a szüleimnek, majd a születésnapom után elmentem egy bárba dolgozni. Úgy éreztem révbe értem, az itthon vagyok érzése kerített hatalmába.

Mindez Amerikában történt, de aztán itt kötöttél ki Magyarországon,s azóta ha mondhatom így újra itthon vagy.

Igen. Gyakorlatilag elindultam világot látni és tapasztalatot szerezni, mivel nem volt semmi lekötésem. Úgy gondoltam a mai világban sokkal többre megy egy ember életbeli élményekkel, mint bármivel, amit egy felkészítőn tanulhat. Az első terv az volt, hogy Magyarország csak egy állomás és utána irány London, esetleg más város. Itthon először egy szórakozóhelyen dolgoztam 1 évig, de gyorsan rájöttem, hogy nem a nekem megfelelő lehetőségeket nyújtotta. Ezután egy nyarat kimentem Ibizára pihenni es dolgozni, ahol a sors közelebbi viszonyba hozott Nagy Zoltánnal a Boutiq Bar tulajdonosával, aki ezután lehetőséget adott, hogy én is ott dolgozhassak.

Magyar kifejezéssel élve ott hagytál csapot-papot, nehéz volt beilleszkedni új környezetedbe?

Nem igazán. Tudod ebben a szakmában könnyű ismerkedni es úgy gondolom, a 3 év alatt amióta itt vagyok, nagyon jó barátokra találtam.

Barátságba keveredtél a kávéval is. Honnan jött az ötlet, hogy elindulj a magyar bajnokságon?

A kávé versenyről először Tóth Sándor mesélt. Kérdezte, hogy lenne-e kedvem indulni egy efféle versenyen? Ez volt 2 éve és mondhatom, hogy nagyon jól sikerült felkészülnöm. Igaz, a felkészülés a magyar bajnokságra elég merész volt, ugyanis nem tudtam pontosan, hogy mire is készüljek. Kaptam tanácsokat, de akkor még nem voltam tisztában vele, hogy mégis mi az, amiről a coffee in good spirit verseny szól. Rájöttem utána, hogy bartender létem ellenére vissza kell egy kicsit fognom a bár hajlamokat, es a kávéra kell koncentrálnom nem az alkoholra. Így a WB-re teljesen új italokat készítettem, és újra átfogalmaztam, hogy mégis mit várnak majd el a zsűrik.

Kaptál segítséget, vagy önerőből tapostad saját utad?

Sanyi sokat segített a kávé kiválasztásában. Én tudtam, hogy milyen italt szeretnek készíteni, így a kávé terén kaptam segítséget Sanyitól, aki különleges kávét pörkölt nekem, így Lucky Cap kávét használtam a WB-n. Sanyi rengeteget segített, abban is, hogy átadta minden tapasztalatát, hiszen ő már ért el döntős helyezést ebben a kategóriában. Úgy gondolom sikerült egy olyan italt összeraknom, amiről tudtam, ki fog tűnni a sorból és érdekes lesz mindenki számára.

Heuréka élmény volt, vagy sokat kellett legóznod, mire megvalósult a tökéletes recept?

2010 óta dolgozok a Boutiq bárban. Jelenleg a világ legjobb 50 bárjába beszavaztak minket. Így volt és még mindig úgy tartom, hogy a legkomolyabb szakemberekkel dolgozom az országban, így nagyon könnyen találom az ihletet. Kísérleteztem, állandóan mutattam a kollégáknak, hol tartok épp az alkotásban, folyamatos megerősítést kaptam tőlük, nyilván ez is sokat segített. A hideg pálinkás italomra nagyon büszke vagyok, szerintem nagyon finom lett, de tudtam, hogyha esetleg bekerülök a döntőbe az ír kávé nagyon sokat fog számítani. A tejszínnel nagyon sok bajom volt, ugyanis az ír kávé titka a tejszín. Fel-alá rohangáltam mire kikísérleteztem egy tejszínkeveréket, amit 2 féle tejszínből keverek. Ez úgy gondolom tökéletes és egy finom ír red breast whiskeyvel és egy lágy testű kávéval nagyon jól sikerült.

Két kedvenc italom a barnasör, és a whiskey. Az ír kávé pedig úgy néz ki, mint valami elegáns barna sör, habbal a tetején. Valóban nem könnyű elkészíteni szerintem, de lehet, hogy csak sok gyakorlást igényel. Külön élvezet volt nézni, hogy a készítésnél szifont használtál, ami meg kell hagyni show elemnek sem volt utolsó, főleg amikor hűtötted a kávét! Na, az cool volt, szó szerint! :) Miért erre az eszközre esett a választásod?

Egy 8 perces előadást fel lehet osztani az italnak az izére, az előadására és a kivitelezésére. Pontosan ezért az elkészítési módszert befolyásolta az időkorlátozás. Ezért választottam a szifont, mert egy meglehetősen tiszta és szűrt kávét lehet vele készíteni, ami a chemex és a french press technológia között van. Sokkal kevesebbet kell vele foglalkozni, így az készítés közben lehet mást is csinálni. Egy nagyobb hátránya van, túlságosan meleg kávét készítünk vele, ezért használtam azt a lehűtési technikát az előadásomban.

A prezentációd előtt vettél egy mély lélegzetet, bemondtad, hogy ’TIME’, majd mindenkit letaroltál. Higgadt voltál, és velejéig profi! Mi volt a trükköd, jóga-meditáció, vagy egy kis pálinka?

Ahhoz, hogy egy versenyzőről ez a fajta lélekjelenlét, nyugodtság sugározzon, megfelelő felkészülés és nem utolsó sorban némi versenytapasztalat kell. Második helyezést értem el long-drink kategóriában, októberben a koktél világbajnokságon Kínában, így elég sűrű 3 hónapom volt. Felkészülni 2 világbajnokságra nem könnyű. Mindkettő külön időt igényelt es sok-sok anyagi támogatást. Szerencsére nekem a hivatásom a hobbim, így amikor éppen nem dolgoztam a Boutiq-ban, egy külön erre a célra felállított terepen teszteltem magam. Gyakoroltam, tökéletesítettem a prezentációm, újra és újra végigcsináltam, felvettem videóra. Állandó önkontroll alatt tartottam magam. Visszanéztem a felvételeket, és néztem, hol tudnék még javítani, hol vannak hibák és mi az ami jó. A verseny előtti pillanatban is két verzió létezett a fejemben, tehát amit láthattál, az csak annyi volt, hogy végiggondoltam mit fogok csinálni, aztán GO!

Álmaid kéklő egén gondoltad volna, hogy learatod a babérokat?

Első versenyem volt és voltak ott, akik már 3,4 éve visszatérnek versenyezni, úgyhogy sokan ismertek egymást. Az elődöntő napjaiban leginkább saját magamra koncentráltam, nem nagyon figyeltem a többiekre, és semmi nem volt biztos. Ráadásul mikor megérkeztünk Szöulba már indult a pánik, ugyanis az egyik bőröndöm nem érkezett meg. Hajnal 1-kor aztán végre kézhez kaptam, a verseny napján, ezért aznap este nem sokat aludtam, ugyanis ki kellet pakolnom mindent, átnézni, összerakni és felkészülni, de szerencsére semmi nem tört el! Utolsónak érkezett a bőröndöm,és
utolsónak hívták a nevemet a döntőbe, ami nagy meglepetés volt, nagyon örültem és ez igazolás volt arra, hogy tényleg tetszett, amit csináltam. Onnantól kezdve tudtam, hogy meglehet az első helyezet is.
A döntő prezentációm után sokan odajöttek és mondták, hogy szép volt és gratulálunk, de én azt gondoltam, ez egy ilyen tipikus hátbaveregetés, semmi több. Aztán kimondtak, hogy nyertem és szerintem még most sem jött át teljesen hogy világbajnok lettem.

Sikeres év volt ez a számodra, és csak köszönni tudjuk, hogy magyar és nem amerikai színekben indultál!

Gyerekkoromban mikor úsztam, elhatároztam, hogy ha valaha nemzetközi szinten versenyzek, akkor kettős állampolgárként Magyarországot szeretném képviselni. így régi álmom vált valóra, s hogy ezt kétszer is megtehettem és ebből az egyiknél aranyérmet sikerült szereznem külön köszönöm. Amikor átvettem a díjat, egyből meg akartam köszönni azoknak az embereknek a segítséget, akik tényleg szívből szerették volna, hogy jó eredményt érjek el. Mint, például Tóth Sándornak es mindenki, aki a Kávé Házában dolgozik Szekszárdon. Illetve Nagy Zoltánnak, a főnökömnek és barátomnak, illetve az összes kollégámnak, főleg Rolandnak, aki helyettem dolgozott, amíg én utazgattam. Persze mindenkinek, akivel barátságba kerültem a magyar kávé bajnokság után, ugyanis újoncként léptem be a kávés szakma világába és így igen nagy nyomás volt rajtam. Néha kicsit úgy ereztem, hogy volt némi kételkedés abban, hogy egy bartender mennyire tud érvényesülni ebben a szakmában, de nagyon jó érzés volt, hogy sikerült bizonyítanom es senkit nem hagytam cserben. Nagyon buszke mindenki rám es még egyszer köszönöm, hogy befogadtak engem ebbe a kis körbe. Hajcsunk Tibi is sokat segített kint Szöulban és a felkészüléshez is sok segítséget nyújtott az eszközökkel. Remélem a két arany ibrik es good spirit kategóriában kicsit megmozgatja a magyar baristákat és mindenki kicsit kedvet kap a szakmában...és kis összetartás most biztos érezhető mindenki között.

Megint belevetetted magad a ’munkába’, ami neked a kikapcsolódás is egyben, de vannak-e terveid a jövőre vonatkozóan?

Nem tudom, pontosan mit szeretnék most csinálni, szerintem megpróbálkozom elsősorban ráhangolódni egy kicsit jobban a kávés szakmára és talán egy másik kategóriában kipróbálni magam. De az biztos, hogy én mindenben, amiben tudok segíteni a jövő évi magyar bajnoknak, szívesen segítek, hogy ismét megtartsuk a címet!

Kívánom, hogy így legyen! Végezetül, ha nem titok, sokan –többek között én is- örülnénk, ha megosztanád velünk a kreatív italod receptjét!

Tessék! Nem titok! :)

• 2 shot espresso _ ruanda világos pörkölés Lucky cap micro Leparlo
• 20 ml Grand marnier
• 20 ml lychee puree
• 10 ml citromfű szirup
• 10 ml körte pálinka

Az italt lehűtjük és összerázzuk jég nélkül, pohárba szűrjük, majd citromolajat permetezünk a pohárra a végén.

Köszönöm a receptet, s persze a riportot is!

Az Ákos interjújában szereplő fotókat Kiss Gergely készítette.