Merjünk nagyot álmodni! Az emberiség talán mindig is így működött. Szeretjük feszegetni a határainkat, nyughatatlanok vagyunk, mindig új feladatok elé állítjuk magunkat. Meghódítjuk a tengert, vízre szállunk, repülünk. A Hold már megvolt, s a Marsra érkezés sem oly távoli cél. Talán evolúciós késztetés, genetikai kódok sorozata, ami állandó versengésre sarkall minket önmagunkkal, egymással. Szeretünk kitűnni a többiek közül, jó érzés, ha valamiben sikeresek vagyunk, jó érzés, ha álmunk valóra válik. Szerintem a végső cél megtalálni a helyünket a világban, megérteni mi a szerepünk, rálelni önvalónkra, s ha helyére került minden mozaik, akkor járni a számunkra kijelölt úton. Csakhogy minden út Rómába vezet nem igaz? Vagy olykor Szöulba…
Annyi bizonyos, hogy két tehetséges fiatal versenyzőnk Juhász Edit (Latte art) és Orosz Ákos (Coffee in good spirit) már tudja, nincs kitaposott ösvény, még ha rátaláltunk is a helyes útra. Ha van hitünk, van erőnk nap, mint nap küzdeni, kitartunk minden nehézség ellenére álmunk mellett, akkor remélhetőleg a szerencse is mellénk szegődik, és elérjük célunkat. Én nagyon büszke vagyok rájuk, hiszen az ő példájukon keresztül, talán mi is szárnyra kapunk, s közelebb kerülhetünk saját álmaink megvalósításához. Ők a kávés szakma legújabb hősei, akik nemes küzdelmet folytattak (hiszem, hogy értünk is) Szöulban a Barista Világbajnokságon. Velük beszélgetek. Természetesen az elsőbbség a hölgyeké.
Először is engedd meg, hogy gratuláljak, sokat fejlődtél! Amit a Hoventán láttam tőled az is rendben volt, de a Facebookra feltett fotóid, és a videó a Korzón szerintem klasszisokkal jobb! Tisztában vagyok, hogy nem lehetett könnyű feladat a felkészülés, s talán nagyobb volt a nyomás is, mint mi azt képzeljük.
Nagyon szépen köszönöm a gratulációt neked és mindenki másnak, aki valamilyen úton-módon ezt megtette! Jól gondolod, nem volt könnyű a felkészülés és egy kis nyomás is volt rajtam, de nem azért, mert nekem meg kell felelnem és bizonyítani kell mások felé...Nektek! Mondták is sokan, hogy ne érezzem, és ne gondoljam úgy, hogy elvárják tőlem a jó helyezést. De én akkor is bizonyítani akartam, jól teljesíteni és tisztességesen helyt állni életem első Világbajnokságán. Úgy érzem, hogy ez sikerült is és igenis büszke lehetek magamra. Mint ahogy mi is! Igaz elkövettem egy kisebb "bakit" és elég dühös is voltam magamra, de nem tudom vissza fordítani az időt. Tanultam a hibámból, és minden másból is.
A buddhizmus szerint csak a jelen létezik. Törődj a jelennel, a jövő majd törődik önmagával! Ám ha lehetőséget kapnál arra, hogy visszautazz az időben, mit csinálnál másképp, miért voltál dühös magadra?
Az utolsó pillanatban odajött hozzám Hajcsunk Tibi, hogy tönkrement az őrlő, kicserélték egy másikra, viszont abban a pillanatban nekem mindössze 5 percem volt az indulásig. Beállítottam rajta mindent ugyanúgy, ahogy az előzőnél, és úgy döntöttem felkészülök mentálisan a megmérettetésre. Végiggondoltam minden lépést, majd elkezdtem a prezentációmat. Csakhogy nem indult el a lefolyás, gyorsan döntenem kellett. Várok még leginkább a csodára, vagy elkezdem előröl. Tisztában voltam vele, ez időtúllépést jelent, de inkább legjobb tudásom szerint végigcsinálni, mint sehogy! Dühös voltam, mert lehúzhattam volna egy shot-ot abban az öt percben, de ki gondolta volna, hogy egy ilyen kaliberű őrlő (Mahlkönig K30 Vario) megtréfál. Igen, legközelebb nincs mese, ilyen helyzetben kötelező a teszt!
Úgy érzed ezen múlt a döntőbe jutás? Egyáltalán láttál a döntőbe jutásra esélyt?
Nem igazán láttam arra esélyt, hogy bejussak a 6-os döntőbe. De ettől nem keseredtem el! :) Próbáltam saját mintát kitalálni, ami legyen picit bonyolult, összetettebb, de kivitelezhető is legyen, és ugyanakkor ne legyen túlzsúfolt. Azt hiszem sikerült! :) A mintáimra úgy érzem, külön büszke lehetek. Mindegyik pontozólapomon szerepelt, hogy milyen kreatívak és dizájnosak a minták. Van egy füzetem amibe pl tervezgettem a mintákat, amikor jöttem-mentem vagy épp szünetem volt a munkában. Aztán amikor haza értem kipróbáltam. Ha láttam, hogy lehet belőle valami akkor "csiszolgattam" még, ha láttam, hogy nem igazán akkor áthúztam és folytattam elölről.
Amikor egy koncertzongorista a nagy fellépésre készül, akkor előtte 6-12 órát gyakorol egy nap. Minden nap skálázik, bemelegíti az ujjait, pallérozza az izmokat, a reflexeket, az elmét egyaránt. Állandó edzésben kell tartania magát, akár egy sportolónak, mert ha nem teszi, akkor jelentősen növeli az előforduló hibák esélyét. Talán úgy lehetne ezt a folyamatot elképzelni, hogy addig idomítjuk elménk segítségével izmainkat, míg azok szinte olyan precíz mozgásra lesznek képesek, mintha jómagunk robotok volnánk. Te személy szerint mennyit gyakoroltál, sikerült-e robottá lényegülnöd :) ? Elegendőnek érezted az indulás pillanatában a ráfordított időt? Egyáltalán a patkányok napi hány liter cappuccino segítségével tartottak maratoni GoaParty-t lenn a csatornában?
A felkészülési idő azért elég változó volt. Volt, hogy csak 2-3 órát gyakoroltam, mert nem éreztem, hogy "jó formában" lennék, és nem ment jól. De persze volt sokszor hogy 6-7 órát is készültem, egy egész éjszakán át és másnap mentem dolgozni 16 órát. Fárasztó volt, de tudtam miért csinálom, és ez motivált. Ennek ellenére volt, hogy úgy éreztem, nem készültem eleget!
És úgy gondolom nem sikerült még "robottá lényegülnöm", ahhoz még sok kávét meg kell inniuk a patkányoknak lent a csatornában.:)))
Nehezen viselte-e a környezeted ezt az időszakot, hanyagolva érezhették-e magukat? Biztos vagyok benne, hogy a szeretteidtől, barátaidtól maximális támogatást kaptál, de mi van a szakmával? Melléd álltak az első pillanattól kezdve, vagy voltak azért olyanok is, akik úgymond irigykedtek, esetleg fújtak rád. Nem kell neveket mondanod, csak a jelenségre vagyok kíváncsi!
Az indulás előtti 2 napban nagyon sokan írtak nekem, hogy bármi is lesz, már most nagyon büszkék rám. Ezt mind a szakmából, barátoktól, ismerősöktől, volt tanároktól kaptam, ami nagyon jól esett és sok erőt adott nekem az indulás előtt.
A környezetemben sok mindenkivel tudattam a felkészülés alatt, hogy nekem ez most mindennél fontosabb és elképzelhető, hogy elhanyagolva érezhetik magukat. Ez alatt az idő alatt kiderült azért, hogy ki érti meg az álmom, és ki az, aki nem. Sajnos igen. Van, aki nem értett meg..
Egyszer volt egy olyan nap, amikor kicsit idegesebb voltam a kelleténél és ezt máson vezettem le, konkrétan a húgomon. Amit nagyon megbántam. Aztán bocsánatot kértem, de tudtam, hogy nem haragszik, mert megért engem és az álmom!
Volt, amit a nyár folyamán ki kellett hagynom. Mondjuk egy jó nyaralást a tesómékkal. Bántott, de tudtam, hogy ez pótolható, és hogy az a 10 nap kiesés viszont rengeteg! Úgy érzem, hogy a szakmából azért mindenki mellém állt, segítettek és tudtam, hogy kitől milyen segítséget kérhetek, ha elakadok, vagy valami problémám van. És ezért nagy köszi skacok!!! :)
Beszélj arról kérlek,honnan indultál, hogy kerültél kapcsolatba a kávéval,miért éppen a latte art világa varázsolt el? Indulhattál volna barista kategóriában is. Van-e ilyen terved, vagy maradsz egyelőre ezen a vonalon?
Igen. Akár még Baristában is indulhattam volna, de nem! A Latte Art vonzott mindig is.
Picit több mint 1 éve végeztem el a Barista tanfolyamot. Végig a Latte Art-os napot vártam! Nézegettem folyamatosan videókat a youtube-n és nagyon megtetszett! Mondhatni magával ragadott! :) Aztán a tanfolyam után, novemberben már indultam az első kis "versenyen" a Gramm Prix-n, amit Cserkó Peti szervezett. De ez nem arról szólt legfőképp, hogy versengjünk egymással. Itt a hangulat volt főszerepben és a társaság! Nagyon tetszett, hogy "kis újoncként" egyből befogadott mindenki! Így aztán, még ha nem is sikerült szinte semmi (számomra) értékelhetőt önteni, nem hangolódtam le, hanem egyre inkább készültem ezekre a versenyekre. Annyira belendültem, hogy aztán megkerestem Molnár Attilát és Török Ádámot, hogy segítsenek nekem. Ádival gyakoroltunk aztán egyik nap tök jól ment szinte minden, és megkérdezte, hogy nem-e gondoltam arra, hogy indulok az Országoson...?! Hát én jót mosolyogtam és mondtam, hogy nem! De pár pillanat múlva rákérdeztem, hogyha mégis, akkor segítene-e a felkészülésben? A válasza igen volt! Segített nekem! És köszönöm neki most is!!!
Egyelőre maradok a Latte Art-nál, ez tuti. :) Ahhoz, hogy a Barista kategóriában induljak, még nagyon sokat kell tanulnom!
Tisztelem azt az alázatot, ami benned rejlik. Azt gondolom, ez is kellett ahhoz, hogy eljuss Szöulig, s persze rutinosabbá tett a Gramm Prix, a Magyar Barista Bajnokság, a rengeteg munka, amit belefektettél. Mégis hogyan készítetted fel magad mentálisan a versenyre? Úsztál, jógáztál? A megmérettetés előtti pillanatban mindenki izgul egy kicsit, az adrenalin szint megnő, de annyira azért higgadtnak kell maradni, hogy az aktivációs szint mértéke ne essen át a ló túlsó oldalára, hiszen az ember úgy könnyen pofára eshet. neked mi volt a trükköd? Ima, kabalamacira 3 puszi, snapsz?
Volt, hogy lelki segítség kellett, hisz olyan gyorsan történt minden és volt nap, amikor nehezen viseltem mindezt a jót, ami történik velem/körülöttem. Sokszor gyakorlás után levezetésként futottam egy nagyot. Mindig segített és jól is esett! :) Volt nálam kabala, de nem maci. :) Egy rózsafüzér, amit az indulás előtti nap kaptam egy olyan embertől, aki sokat jelent a számomra. Minden apró részlet segített. Tényleg nem tudom szavakba önteni azt a hálát, amit éreztem, s érzek most is!
Engem személy szerint érdekelne mekkora volt a rivalizálás a versenytársak között, ha volt egyáltalán? Milyennek láttad a döntősöket?
Mindenki kedves, aranyos és segítőkész volt! Nem volt érezhető egyáltalán rivalizálás a többiekkel! És ez még "lazábbá" tette a 4 napos versenyt. Nagyon jól éreztem magam! Érdekes volt elsőre, hogy nem voltak túl feszültek, idegesek a döntősök. De aztán megértettem, hogy azért (szerintem), mert ott már szinte mindegy, hogy hányadik vagy. A világ legjobb 6-jának is szuper lehet lenni. De persze ezt lehet, csak én gondolom így. :)
Újra itthon. Mik a tervek? Hogyan tovább? Kérdezhetném úgy is: A Juhásznak jól megy dolga? Egyik dombról a másikra szabadúszóként, vagy találtál magadnak fix helyet, ahol hódolhatsz a szenvedélyednek?
Újra itthon! :)
Tervek? Idáig próbáltam pihenni, ami nálam nem nagyon lehetséges, maximum akkor, ha bezárnak egy szobába. :) Mondhatni úgy is, hogy nem tudok pihenni! :) Folyton mennék ide-oda :)
Szóval...Egyenlőre picit...de csak picit hanyagolom a tudatos gyakorlást és felkészülést, beleugrok ismét a munkába, de kis időn belül újra elkezdek készülni. :)
Egész idáig a Szamos csapatát erősíthettem... De mostantól egy új helyen élhetem ki a Latte Art utáni "szenvedélyem". Ami a "My Little Melbourne" nevezetű kávézó :) Tehát aki látni szeretne élőben is annak irány Ausztrália! Na jó, a Madách tér!
Végezetül szeretnék lehetőséget biztosítani neked, hogy ezen a fórumon is köszönet mondj azoknak, akiknek szeretnél!
Sok embernek köszönhetem a segítséget!
Első sorban nagyon szépen köszönöm Tóth Sándornak a "Tréneremnek", hogy mentálisan segített a felkészülésemben; eszközöket adott és persze a kijutásomért is!
Horváth Lajosnak is nagy köszönet, mert tőle kaptam egy kávégépet, amin bármikor megtehettem, hogy készüljek, és a csészéket, jó tanácsokat!
Hajcsunk Tibinek köszönöm szépen az őrlőt, eszközöket és hogy Szöulba tartott velünk és mindig ott volt a közelünkben, segített nekünk!
Dinga Csabinak köszönöm a sok kávét!
Balázsi Petinek köszönöm az eszközöket, a sok kávét és az őrlőt!
Szabó Gábornak (Monin) köszönöm a sok- sok tejet!
Várady Tibinek is köszönöm szépen a csészéket és a kávékat!
Hegedűs Andinak és Soti Robinak is köszi mindenért!!
Minden kedves ismerősömnek, barátomnak aki, támogatott engem! :)
Én pedig köszönöm a riportot!
Good Spirit! A jó lélek, szellem a palackban, és jóféle szesz, aminek segítségével spirituális síkokra léphetünk, emelkedett pillanat, amikor Isten szelleme találkozik az emberi lélekkel. Coffe in good spirit! Kávé és alkohol tökéletes találkozása, az eredmény szintén lélekemelő, főleg akkor, ha az ’alkimista’ Orosz Ákos.Először is engedd meg, hogy még egyszer gratuláljak neked! Nagyon jóleső érzés volt látni, ahogy a versenytársak együtt örültek veled, még fel is kaptak, és a levegőbe emeltek. Mintha nem is a versenytársaid lettek volna! Hihetetlen, példaértékű mentalitás, ami talán Magyarországon nem annyira jellemző, miszerint lehet örülni a másik sikerének. De ne szaladjunk ennyire előre! Én személy szerint nem tudok sok mindent rólad, s rajtam kívül azért még vannak jó néhányan így. Kérlek, beszélj picit arról, hogyan lettél bartender?
Köszönöm a gratulációt!14 éves voltam, mikor először kaptam egy koktél könyvet a nagyszüleimtől. Megtetszettek a képek benne és akkor elhatároztam, hogy ki szeretném próbálni a koktélkeverést. 21 eves koromig otthon kutyulgattam a szüleimnek, majd a születésnapom után elmentem egy bárba dolgozni. Úgy éreztem révbe értem, az itthon vagyok érzése kerített hatalmába.
Mindez Amerikában történt, de aztán itt kötöttél ki Magyarországon,s azóta ha mondhatom így újra itthon vagy.
Igen. Gyakorlatilag elindultam világot látni és tapasztalatot szerezni, mivel nem volt semmi lekötésem. Úgy gondoltam a mai világban sokkal többre megy egy ember életbeli élményekkel, mint bármivel, amit egy felkészítőn tanulhat. Az első terv az volt, hogy Magyarország csak egy állomás és utána irány London, esetleg más város. Itthon először egy szórakozóhelyen dolgoztam 1 évig, de gyorsan rájöttem, hogy nem a nekem megfelelő lehetőségeket nyújtotta. Ezután egy nyarat kimentem Ibizára pihenni es dolgozni, ahol a sors közelebbi viszonyba hozott Nagy Zoltánnal a Boutiq Bar tulajdonosával, aki ezután lehetőséget adott, hogy én is ott dolgozhassak.
Magyar kifejezéssel élve ott hagytál csapot-papot, nehéz volt beilleszkedni új környezetedbe?
Nem igazán. Tudod ebben a szakmában könnyű ismerkedni es úgy gondolom, a 3 év alatt amióta itt vagyok, nagyon jó barátokra találtam.
Barátságba keveredtél a kávéval is. Honnan jött az ötlet, hogy elindulj a magyar bajnokságon?
A kávé versenyről először Tóth Sándor mesélt. Kérdezte, hogy lenne-e kedvem indulni egy efféle versenyen? Ez volt 2 éve és mondhatom, hogy nagyon jól sikerült felkészülnöm. Igaz, a felkészülés a magyar bajnokságra elég merész volt, ugyanis nem tudtam pontosan, hogy mire is készüljek. Kaptam tanácsokat, de akkor még nem voltam tisztában vele, hogy mégis mi az, amiről a coffee in good spirit verseny szól. Rájöttem utána, hogy bartender létem ellenére vissza kell egy kicsit fognom a bár hajlamokat, es a kávéra kell koncentrálnom nem az alkoholra. Így a WB-re teljesen új italokat készítettem, és újra átfogalmaztam, hogy mégis mit várnak majd el a zsűrik. Kaptál segítséget, vagy önerőből tapostad saját utad?
Sanyi sokat segített a kávé kiválasztásában. Én tudtam, hogy milyen italt szeretnek készíteni, így a kávé terén kaptam segítséget Sanyitól, aki különleges kávét pörkölt nekem, így Lucky Cap kávét használtam a WB-n. Sanyi rengeteget segített, abban is, hogy átadta minden tapasztalatát, hiszen ő már ért el döntős helyezést ebben a kategóriában. Úgy gondolom sikerült egy olyan italt összeraknom, amiről tudtam, ki fog tűnni a sorból és érdekes lesz mindenki számára.
Heuréka élmény volt, vagy sokat kellett legóznod, mire megvalósult a tökéletes recept?
2010 óta dolgozok a Boutiq bárban. Jelenleg a világ legjobb 50 bárjába beszavaztak minket. Így volt és még mindig úgy tartom, hogy a legkomolyabb szakemberekkel dolgozom az országban, így nagyon könnyen találom az ihletet. Kísérleteztem, állandóan mutattam a kollégáknak, hol tartok épp az alkotásban, folyamatos megerősítést kaptam tőlük, nyilván ez is sokat segített. A hideg pálinkás italomra nagyon büszke vagyok, szerintem nagyon finom lett, de tudtam, hogyha esetleg bekerülök a döntőbe az ír kávé nagyon sokat fog számítani. A tejszínnel nagyon sok bajom volt, ugyanis az ír kávé titka a tejszín. Fel-alá rohangáltam mire kikísérleteztem egy tejszínkeveréket, amit 2 féle tejszínből keverek. Ez úgy gondolom tökéletes és egy finom ír red breast whiskeyvel és egy lágy testű kávéval nagyon jól sikerült.
Két kedvenc italom a barnasör, és a whiskey. Az ír kávé pedig úgy néz ki, mint valami elegáns barna sör, habbal a tetején. Valóban nem könnyű elkészíteni szerintem, de lehet, hogy csak sok gyakorlást igényel. Külön élvezet volt nézni, hogy a készítésnél szifont használtál, ami meg kell hagyni show elemnek sem volt utolsó, főleg amikor hűtötted a kávét! Na, az cool volt, szó szerint! :) Miért erre az eszközre esett a választásod?
Egy 8 perces előadást fel lehet osztani az italnak az izére, az előadására és a kivitelezésére. Pontosan ezért az elkészítési módszert befolyásolta az időkorlátozás. Ezért választottam a szifont, mert egy meglehetősen tiszta és szűrt kávét lehet vele készíteni, ami a chemex és a french press technológia között van. Sokkal kevesebbet kell vele foglalkozni, így az készítés közben lehet mást is csinálni. Egy nagyobb hátránya van, túlságosan meleg kávét készítünk vele, ezért használtam azt a lehűtési technikát az előadásomban.
A prezentációd előtt vettél egy mély lélegzetet, bemondtad, hogy ’TIME’, majd mindenkit letaroltál. Higgadt voltál, és velejéig profi! Mi volt a trükköd, jóga-meditáció, vagy egy kis pálinka?
Ahhoz, hogy egy versenyzőről ez a fajta lélekjelenlét, nyugodtság sugározzon, megfelelő felkészülés és nem utolsó sorban némi versenytapasztalat kell. Második helyezést értem el long-drink kategóriában, októberben a koktél világbajnokságon Kínában, így elég sűrű 3 hónapom volt. Felkészülni 2 világbajnokságra nem könnyű. Mindkettő külön időt igényelt es sok-sok anyagi támogatást. Szerencsére nekem a hivatásom a hobbim, így amikor éppen nem dolgoztam a Boutiq-ban, egy külön erre a célra felállított terepen teszteltem magam. Gyakoroltam, tökéletesítettem a prezentációm, újra és újra végigcsináltam, felvettem videóra. Állandó önkontroll alatt tartottam magam. Visszanéztem a felvételeket, és néztem, hol tudnék még javítani, hol vannak hibák és mi az ami jó. A verseny előtti pillanatban is két verzió létezett a fejemben, tehát amit láthattál, az csak annyi volt, hogy végiggondoltam mit fogok csinálni, aztán GO!
Álmaid kéklő egén gondoltad volna, hogy learatod a babérokat?
Első versenyem volt és voltak ott, akik már 3,4 éve visszatérnek versenyezni, úgyhogy sokan ismertek egymást. Az elődöntő napjaiban leginkább saját magamra koncentráltam, nem nagyon figyeltem a többiekre, és semmi nem volt biztos. Ráadásul mikor megérkeztünk Szöulba már indult a pánik, ugyanis az egyik bőröndöm nem érkezett meg. Hajnal 1-kor aztán végre kézhez kaptam, a verseny napján, ezért aznap este nem sokat aludtam, ugyanis ki kellet pakolnom mindent, átnézni, összerakni és felkészülni, de szerencsére semmi nem tört el! Utolsónak érkezett a bőröndöm,és utolsónak hívták a nevemet a döntőbe, ami nagy meglepetés volt, nagyon örültem és ez igazolás volt arra, hogy tényleg tetszett, amit csináltam. Onnantól kezdve tudtam, hogy meglehet az első helyezet is.
A döntő prezentációm után sokan odajöttek és mondták, hogy szép volt és gratulálunk, de én azt gondoltam, ez egy ilyen tipikus hátbaveregetés, semmi több. Aztán kimondtak, hogy nyertem és szerintem még most sem jött át teljesen hogy világbajnok lettem.
Sikeres év volt ez a számodra, és csak köszönni tudjuk, hogy magyar és nem amerikai színekben indultál!
Gyerekkoromban mikor úsztam, elhatároztam, hogy ha valaha nemzetközi szinten versenyzek, akkor kettős állampolgárként Magyarországot szeretném képviselni. így régi álmom vált valóra, s hogy ezt kétszer is megtehettem és ebből az egyiknél aranyérmet sikerült szereznem külön köszönöm. Amikor átvettem a díjat, egyből meg akartam köszönni azoknak az embereknek a segítséget, akik tényleg szívből szerették volna, hogy jó eredményt érjek el. Mint, például Tóth Sándornak es mindenki, aki a Kávé Házában dolgozik Szekszárdon. Illetve Nagy Zoltánnak, a főnökömnek és barátomnak, illetve az összes kollégámnak, főleg Rolandnak, aki helyettem dolgozott, amíg én utazgattam. Persze mindenkinek, akivel barátságba kerültem a magyar kávé bajnokság után, ugyanis újoncként léptem be a kávés szakma világába és így igen nagy nyomás volt rajtam. Néha kicsit úgy ereztem, hogy volt némi kételkedés abban, hogy egy bartender mennyire tud érvényesülni ebben a szakmában, de nagyon jó érzés volt, hogy sikerült bizonyítanom es senkit nem hagytam cserben. Nagyon buszke mindenki rám es még egyszer köszönöm, hogy befogadtak engem ebbe a kis körbe. Hajcsunk Tibi is sokat segített kint Szöulban és a felkészüléshez is sok segítséget nyújtott az eszközökkel. Remélem a két arany ibrik es good spirit kategóriában kicsit megmozgatja a magyar baristákat és mindenki kicsit kedvet kap a szakmában...és kis összetartás most biztos érezhető mindenki között.
Megint belevetetted magad a ’munkába’, ami neked a kikapcsolódás is egyben, de vannak-e terveid a jövőre vonatkozóan?
Nem tudom, pontosan mit szeretnék most csinálni, szerintem megpróbálkozom elsősorban ráhangolódni egy kicsit jobban a kávés szakmára és talán egy másik kategóriában kipróbálni magam. De az biztos, hogy én mindenben, amiben tudok segíteni a jövő évi magyar bajnoknak, szívesen segítek, hogy ismét megtartsuk a címet!
Kívánom, hogy így legyen! Végezetül, ha nem titok, sokan –többek között én is- örülnénk, ha megosztanád velünk a kreatív italod receptjét!
Tessék! Nem titok! :)
- 2 shot espresso _ ruanda világos pörkölés Lucky cap micro Leparlo
- 20 ml Grand marnier
- 20 ml lychee puree
- 10 ml citromfű szirup
- 10 ml körte pálinka
Az italt lehűtjük és összerázzuk jég nélkül, pohárba szűrjük, majd citromolajat permetezünk a pohárra a végén.
Köszönöm a receptet, s persze a riportot is!Az Ákos interjújában szereplő fotókat Kiss Gergely készítette.
