„Lehet a környéken iható kávét kapni?” Olaszországban sértés volna a kérdés, hiszen ott a legkisebb falu eldugott mellékutcájában szerénykedő aprócska kávézóban is kifogástalan risztrettót, vagy eszpresszót csapolnak, mesés kapucsínót készítenek. Ezzel szemben mondjuk, Budapesten költőien fogalmazva sem egyszerű ilyen helyre bukkanni...Nem tagadom: kávéimádó vagyok, a „kórságot” majd’ húsz éve kaptam el – nem meglepő módon, Olaszországban. Egy gyermekkori barátomnál töltöttem el egy hetet Milánóban és környékén, és akkor, ott döbbentem rá, hogy amit addig itthon presszókávé címszó alatt fogyasztottam, bizony csak színében egyezett az itáliai névrokonnal.
...és sajnos, az elmúlt években is azt tapasztalom, hogy nem sokat változott a helyzet. Tagadhatatlan, hogy az első lépések megtörténtek, hiszen egyre több olasz kávémárka tűnik fel nálunk is, de ez önmagában édeskevés. Budapesten élek, s munkám kapcsán sokat járok a turisták által is oly’ kedvelt Belvárosban – és sokáig ott sem leltem az igényeimnek megfelelő (beülhessek egy jó kávéra, ne én magyarázzam el a személyzetnek, hogy mi az a risztrettó, és nem kell őrölt fahéj a kapucsínóra; legyen néhány fajta olasz péksütemény) helyet.
Aztán, vagy két éve az egyik kollégám szólt, hogy talált egy metamorfózison átesett, reményt keltő, régi-új helyet. Párszor benézett, érdeklődött, s kiderült, hogy üzemeltető váltás történt, s az új gazdák jó érzékkel, olaszos hangulatúra „húzták” az enteriőrt, valami rendes kávét (a nevét nem jegyezte meg...) mérnek, szóval szimpatikusnak tűnik a kávézó... mindez roppant hangulatos díszletek között, a Bazilika mögött...Hetekig kérettem magam, aztán egyszer arra kerültem, bementem, és...és nem nagyon tudtam belekötni semmibe. A kávémárka (Pascucci) kellemes emlékeket ébresztett: vagy 8 éve, egy itáliai nyaralás során Riminiben, valami bevásárlóközpontban botlottam egy valószínűtlenül kicsi Pascucci kávézóra, ahol – napszaktól függetlenül - eszetlen forgalom volt. És persze, brutáljó kávék, melynek bizonyítéka, hogy itt, a Bazilika mögött, a kávézóba (rendes neve is van: Nonloso) lépve a Pascucci logóról egyből beugrott a régmúlt.
Egy szó, mint száz: törzshelyemmé lett a Nonloso. Volt egy-két haloványabb nap/kávé, de egyrészt tisztult a háttér – állandósult a személyzet -, s ezzel párhuzamosan stabilizálódott a kiszolgálás, illetve a kávék minősége, másrészt a fejlődés is nyomon követhető. A hatalmas, háromkaros Nuova Simonelli gép maradt a helyén, ám a klasszikus, „pofozós” darálót a nekem sokkal szimpatikusabb, karba őrlős kivitel váltotta fel (megkérdeztem: Fiorenzato márkájú). Tavaly ősszel még egy ilyen daráló került a pultra – a választékbővítés jegyében ebben a Pascucci 100% arabica van. A másikba a 75-25%-os Mild keveréket öntik, nekem ez a kedvencem.
A pesti, pláne belvárosi árszínvonalhoz képest abszolút méltányos áron „ketyeg” a Nonloso. Laza étkezésre is merem ajánlani, a bruschetta, vagy éppen a sonkás ciabatta szinte ebédpótlónak is elmegy, a vajas croissant kapucsínóval pedig kimeríti a „komplett reggeli” kategóriát.Néhány kedvencem, beárazva:
- Espresso: 420Ft
- Cappuccino: 520Ft
- Vajas croissant: 390Ft
- Sonkás ciabatta: 1290Ft
- Bruschetta: 1090Ft
-San Pellegrino, 0,25l: 590Ft
Végszó: jó kezdés, lendületes folytatás – a Nonloso számomra stabil pont, hivatkozási alap Budapest belvárosának meglehetősen heterogén kávézó - rengetegében. Remélem, két év múlva is azt mondhatom, hogy „a helyzet változatlan”.
Cím: 1051 Budapest, Zrínyi u. 16. (A Szent István Bazilika szomszédságában)
Telefon: +36/70-625-8374
