Kávé típusa: Illy Espresso közepes pörkölésű (piros)

Nagyon nehéz róla írnom, nekem nagy csalódás volt. Aránylag sokat kellett vele kísérleteznem, hogy valami értékelhetőt ki tudjak belőle sajtolni. A hőfokra viszonylag kényes, kőkeményen előmelegített főzőt kíván. A Marzocco szűrő által igényelt finomabb örlésre túl kesernyésen reagált és előfordult, hogy megégett. Az ezzel készített eszpresszókat csak tejjel bírtam elfogyaszthatóvá tenni. Ha nem elég meleg a főző nagyon savanyú és savas lesz, mintha citrompótló lenne benne. Gyári 58 mm-es Faema dupla szűrővel és a hozzá igazított kicsit durvább örléssel, 25 másodperc alatti lefolyási időtartalommal és fortyogó főzőfejjel sikerült a legjobb eredményt elérnem. Ekkor a savanyú fő ízt sikerült etompítani, kiegészült kesernyésséggel, mellette halvány földimogyorós háttérrel. A krém nem túl vastag, a cukrot nem tartja, de kevergetés után zárul, és a csészén is megtapad. Fogyasztás végéig azonban nem tart ki. Utóízben az erős arabikás keverékekre jellemző kesernyés savanykássággal zár. Tejjel kapucsínóhoz nem volt elég markáns, viszont eszpresszó macchiatonak finom volt. Igazából az a véleményem, hogy az aránylag friss csomagolási dátum ellenére kellően elfáradt volt a doboz tartalma. Fenék nélküli szűrővel sem volt látható a szépen központosodott lefolyás.

A csomagolás profi, kellemes illat árad ki a dobozból bontás után, a babok szépek, a pörkölés elég világos. Mint később kiderült erről a kávéról nagyjából ennyi az összes, ami pozitívumként elmondható ! A crema olyan 100% arabicás: a színe még rendben van (színe világosabb mogyoróbarna), de a cukrot már nem állja, azonnal süllyed, a cukrot elkeverve ki-ki villan a kávé, a crema nem elég olajos. Az első lefőzéstől kezdve jelen van a savanyú íz, amit csak enyhíteni lehet főzési trükközéssel. Legjobb formáját nagyon finom darálás és csöpögő lefőzés mellett adja -  tegyük hozzá, hogy ilyenkor csak risztrettó mennyiségű italt kapunk - a savanyúság fanyarsággá enyhül, ami viszont jelen van az utóízben is. Ezt aztán cukorral sem lehet kiküszöbölni, sőt annál kellemetlenebb lesz, minél több cukrot adunk hozzá. A vízhőfok felfelé emelésével sem sikerült sokat javítani az ízeken, enyhült ugyan a bántó jelleg, de élvezhetővé nem vált a kávé. Kapucsínóként a tej elveszi a kellemetlen ízt, viszont egyben el is laposodik a kávé, egy átlagos ízű tejes italt ad. Semmiképp nem ajánlom ezt a kávét érzékeny gyomrúaknak, mert hamar savproblémáik lehetnek…

A kávébab közepes pörkölésű, olaj nincsen a felületükön, illata kellemes mokkás, enyhén fűszeres. Az örlemény illata is hasonlóan kellemes mokkás. A krémje elég gyenge, világos vagy mogyoróbarna színű a főzési hőmérséklettől függően.
A cukrot nem igen tartja, kevergetés után nyomokban záródik, lenyomatot hagy a csészén. Az ízében egy halovány gyümölcsös vonal érződik, cukorral pedig a malátás vonal domborodik ki, savanykás ízzel kisérve.  A savanyúság a hőmérséklet emelésével csökkenthető, de nem száműzhető teljesen. Utóíze fanyarkás, savanykás.  Eszpresszónak is bátran fogyasztható, az én izlésem szerint azonban túl savanykás köszönhetően a pörkölésnek és a 100% arabica hányadnak, tejes italokban a savanykás vonal csökkenthető.  Ez a blend ezzel a pörköléssel talán filteres kávéként vagy netán kotyogóban (Brikkában?) jobban tudna érvényesülni, a hagyományos eszpresszó főzési technika nem hoz átütő sikert ennél a keveréknél – még igen durvára darálva sem.

A krém mogyoró szín, arabicásan vékony. Itt figyelembe veszem azt is, hogy a sok 100% arabica kávéban találunk gyanúsan egyenes vágású töpörödött szemeket, és a robuszta már kis mennyiségben is feljavítja a krémességet és a testességet. Az illyben ilyen gyanús szemek nincsenek. Ízét erősen befolyásolja az elkészítés milyensége. Magas hőmérsékletet kíván. Az ízek az adagolt őrlemény mennyiségével egyenes arányban változnak. Kevés őrleménnyel kissé vizes, tiszta dió íz nulla savanyúsággal. Sok őrleménnyel camabert sajt ízű kísérő savanykássággal, ami a csésze utoljára (a hőmérséklet csökkenésével) zavaróvá erősödik. Szélsőségesen rossz lefőzésnél csak egyszerűen kellemetlenül savanyú kellemes ízek nélkül. A nálam szokásos íze dió, camambert sajt és keserűcsoki keveréke. Egyes lefőzéseknél kísérő de nem zavaró savanykásság felbukkant, ami a fogyasztás végére kellemetlenné erősödött, máskor fogyasztáskor semmi savanykásság, a végére jelzésként felbukkant. Testessége arabicásan szerény, olajossága szintén enyhe. Az utóíz intenzív és tartós. A dió és keserűcsokoládé egyre erősödő füst ízzel keveredik. Ristrettónak nem ajánlom, savanyú. Tejjel egészen kellemes, savanykás jegyei itt még jól is jönnek. A piros illyben egy jó közepes kávét ismertem meg, a prémium márkák 3e forint körüli keverékeinek átlagát talán hozza. Az elkészítés paramétereire érzékeny.

A konzervdobozt kibontva friss kávéillat csapja meg azonnal az ember orrát (ami sajnos egy nap alatt megfelelő tárolás mellett is elillan), ugyanakkor a vizuális input nem túl bíztató: a kávészemek nagyon sápadtak, felületük matt, száraz. Persze ebből még nem szabad messzemenő következtetéseket levonni! Őrlés közben komlós illatfelhő jön a darálóból. Iskolás koromban a Kőbányai Sörgyár előtt buszoztam el minden nap, ezekre az időkre emlékeztet.
A frissen bontott fémdobozos csomag ellenére a manuális karos gépekkel nem tudtam normálisan lecsapolni a kávét. A jelekből arra lehet következtetni, hogy a kávé nem friss, állott. Ennek ugyan ellentmond a védőgázas, fémdobozos csomagolás és a 2010-es lejárati dátum, de a tényeken nem változtat: a kávét nem lehetett mintaszerűen lecsapolni a karos gépekkel.
Vízpumpás készülékkel több szerencsém volt. Időre -kissé táncoló egérfarokszerű folyamban- lejött az eszpresszónyi mennyiség, picivel több krémmel, mint, amit a karos gépekkel sikerült elérni. A krém ideális esetben szép mogyoróbarna, de az állaga nagyon szegényes: a cukor átesik rajta, a csésze falára nem tapad és szinte szétoszlatható kevergetéssel. Az első korty ahogy eléri az ember nyelvének a hegyét, még gyümölcsös, karamellás érzetet kelt, de ahogy a kávé eljut nyelvünk hátsó szekciójához, hirtelen beüt valami egészen durva savanyúság, mely sörös, komlós jellegű és émelyítő. Számomra ez kávé eszpresszónak fogyasztva élvezhetetlen, de hosszú tejes italok alapjának még éppen megfelelő. A kávéházi Illy íz-élményt ne keressük ebben a keverékben, mert csalódást fog okozni! Én nagyot csalódtam.