Mexikó legdélebbi állama Chiapas, ahol a népszerű Palenque-i piramisok is állnak. A régióban látványos hegyláncok vannak, ahol a 20. század eleje óta „ejido” rendszereben folyik a kávétermesztés, többek között a Mam törzs által. A rendszer fő tulajdonsága, hogy a földet közösen birtokolják a közösség tagjai, és a családok együtt művelik ültetvényeiket; a megtermelt kávét közösen dolgozzák fel és értékesítik. A terület azonban rendkívül szegény, lakói rendkívül kemény fizikai munkából élnek szerény körülmények között, és közösségeik csak mérsékelten tudják érvényesíteni érdekeiket a nagy nemzetközi cégek felvásárlói, valamint a piac által diktált felvásárlás ellenében – a világon többezer olyan helyszín van, ahol a kávétermelési alapszituáció egyezik a fent említett Chiapas-i helyzettel.A trópusi éghajlatú Chiapas kávéja közepesen testes, savassága a száraz fehérborokéhoz hasonlatos, és kellemes csokoládéízt fedezhetünk fel benne. A termelő családok gyakran csak többórás gyalogút során juthatnak el ültetvényükre a meredek hegyoldalakon, és a termést is kizárólag gyalog, nehéz zsákokban lehet lehozni onnan a termelőközösség raktárába, ahol a feldolgozás során a kávécseresznyéket kézzel hajtott, tekerőkaros géppel megfosztják a gyümölcshústól, majd a kávébabokat vizes módszerrel több napig fermentálják, majd többször átgereblyézve szárítják meg a napsütésben, később hántolják. A válogatás, osztályozás is kézzel történik.
Az ültetvényre, a munkásokhoz a világ legtöbb kávétermelő területén kilónként fél dollár sem jut vissza haszonként, egy átlagos amerikai boltban egy kiló pörkölt kávé 30 dollár körüli áron vehető meg.
Az alapprobléma, amely fájó pontként minden kávétermelő országban észlelhető, komoly kontrasztban a kávé fogyasztóinak életszínvonalával a nyugati világ országaiban, létrehívott egy új jelenséget, amit mindannyiunknak érdemes ismerni. Néhány innovatív, szabad gondolkodású embercsoport terjesztette el a Fair Trade gondolatát a világon. A társadalmi igazságosság szószólói a gyakorlatban valósítják meg a világ egyre több pontján azt az emberi kapcsolatokon és igazságosságon alapuló üzletvitelt, amelyet a Chiapas területén dolgozó kávétermelők és egy kanadai cég együttműködésének példájával fogunk bemutatni.A Nova Scotia kanadai tartomány Grand Pré városában élő Deb és Jeff Moore 1995-ben alapították a Just Us! céget, mely idén már nemcsak kávéimportálással, feldolgozással, pörköléssel és értékesítéssel is foglalkozik, hanem Fair Trade múzeummal és oktatóteremmel is büszkélkedhetnek. A sikert azonban nem kizárólag a szokásos faktoroknak, az ügyes reklámozásnak, PR-nak vagy versenyképes áraiknak köszönhetik. A Just Us! különleges, jó példával elől járó társulás.
A kanadai alapítók mellett a Chiapas-i kávétermesztő munkások kooperatív szervezete is a tulajdonosok között van. Közösen birtokolják a céget, közösen fektetnek bele pénzt és a haszonból egyformán részesednek, és ebből következően a döntéseket is együtt hozzák meg. A szimbiotikus üzletvitel első két éve olyan sikeres volt, hogy megerősítették kapcsolataikat, és nemcsak a kanadai tulajdonos-dolgozók látogatják meg rendszeresen a kávéültetvényeket Chiapasban, hanem a mexikói munkatársak is tanulmányútra mennek Grand Prébe, hogy kövessék az általuk termelt kávé útját és piacra kerülésének körülményeit.
A Just Us! rendszere bizonyítja, hogy a termelők, pörkölők és kereskedők összefogása a nagy brókercégek, terjesztők és élelmiszeripari cégek kihagyásával mindkét félnek, sőt, a vásárlóknak is kedvező, sőt vonzó.Az alapítók első kézből tudnak meg minden fontos információt a forgalmazott kávéról, minőségét könnyebben ellenőrizhetik és vevőik számára biztosabban garantálhatják, hitelesen képviselhetik az adott kávét. A termelőknek igazságos értékhatárok között rögzített felvásárlási árat biztosíthatnak, mellyel egy egész közösség életkörülményeire vannak pozitív hatással. A két fél egymásra támaszkodik, érdekeik közösek, ezért köztük valódi együttműködés alakul ki, közösen dolgoznak egy olyan cél érdekében, amely anyagi motivációkon túlmutató.
A nyugat-európai vásárló egyre gyakrabban igényli az információt arról, hogy az általa fogyasztott termék honnan származik, ki és milyen körülmények között termelte, dolgozta fel, mi garantálja minőségét. A fenti séma nyomán a vásárló valódi eséllyel kaphatja meg az igény szerint információt, és ha ehhez hozzájárul az is, hogy választásával tudatosan támogathat egy nemcsak egy eszmét, hanem egy konkrét emberi közösséget, akkor a vásárló minden valószínűség szerint erősebb márkahűséget fejleszt ki, mintha egy bevásárló központban emelne le a polcról egy, a közember számára eredetnyomozhatatlan, futószalagos kávét.
A Fair Trade mozgalomról és a világ különleges kávéiról máskor is olvasson itt nálunk, a Kávékorzón!
Illés Gyula
barista tréner
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
