Egy műanyagoktól mentes, teljesen fémkarosszériás gépet vizualizáltak a hatvanas évek formavilágával és Mollo úr még aznap este, ott az étteremben papírra vetette vázlatait, így született meg a később ECM Technika (a tegerentúlon Giotto) névre keresztelt készülék.
A gép rendkívül sikeres lett és vilgászerte több díjat is bezsebelt az évek során.
A szaksajtó többek között olyan jelzőkkel illette, mint a legjobb high-end háztartási eszpresszó gép vagy a kompkat eszpresszó gépek Rolls Royce-a.
2005-ben Hauck úr megszakította együttműködését a milánói ECM-mel és megalapította saját vállalatát a németországi Heidelbergben, az ECM (Espresso Coffee Machines) Manufacture-t, mely továbbra is gyártja és fejleszti a Technika nevű modellt. A Giotto és a Cellini márkanevek az olasz illetőségű Rocket Espresso Milano vállalathoz kerültek, mely alapítótagjai között ott van Friedrich Berenbruch fia, Daniele Berenbruch is.
A kis történelmi visszatekintés után lássuk végre a tesztalanyt, a Rocket Giotto Premium Plus-t:
A dobozból kicsomagolva
Súlyos fehér kartondobozt cipelek a konyhába, hatalmas Rocket feliratokkal minden oldalán.
A dobozt kinyitva először a gondosan polisztirol habba ágyazott tartozékok bukkannak elő.
A tálca kiemelése után szemünk elé tárul a készülék, szintén biztonságosan körülölelve.
A kicsomagolás és a pultra helyezés után tanulmányozzuk át a használati útmutatót!
Az eredeti útmutató angol nyelvű, színes, jól illusztrált, sőt kellően részletes és olvasmányos is, ami ritkaságszámba megy az olasz kávégépek között (a forgalmazó természetesen mellékel hozzá magyar nyelvű változatot is). Az útmutatóban találhatunk még egy dokumentumot, mely a készülék biztonsági szelepeinek minőségellenőrzési jegyzőkönyve, az ellenőrző személy aláírásával ellátva. Ilyenhez eddig még nem volt szerencsém háztartási kávégép esetén.
Lássuk a készülékhez kapott tartozékok pontos leltárját:
-kezelési útmutató
-2db szűrőtartókar egy- és kétcsészés szűrőkosarakkal és kifolyókkal szerelve
-plexi korlát a csészemelegítő platóra
-csepptálca
-műanyag tamper
-műanyag adagolókanál
Első blikkre
Amikor a pultra kitesszük, a második gondolatunk valószínűleg az lesz, hogy ez a gép valami eszelősen gyönyörű! Az első gondolatunk, hogy ez állati nehéz (a Giotto 23kg-ot nyom)!A már-már krómhatású, tükrösre polírozott rozsdamentes acélkasztni közepén a klasszikus, karral működtethető E61-es fej uralja a látványt a korabeli, bakelitre emlékeztető csaptelep tekerőgombokkal egyetemben.
A készülék arányai nagyon jól vannak megrajzolva, jóleső érzés ránézni.
Az elemek illeszkedése pontos, feszes, semmi sem áll csálén és a gépet mintha lebetonozták volna a pultra, olyan stabilan áll a lábain.
Kíváncsiságból kipattintottam az egyik tekerőgomb díszkupakját: nem olcsó, krómfestett műanyag, hanem krómozott réz.
Ez az aprólékosság és odafigyelés jellemző a készülék egész megjelenésére.
A Giotto és a Rocket logókat elegáns, festett fémtáblákcskákon viseli, a bekapcsológomb egy hagyományos fém billenőkapcsoló.
A kapcsoló és a visszajelzőlámpa körüli piktogramok gravírozva és festve vannak.
A bojlernyomást mutató manométer halvány vajszínű számlapja a hatvanas évek világát idézi.
Technikai részletek
A tiszteleltet parancsoló, 4kg súlyú E61-es fej mögött vajon mit rejthet a kasztni?
Nos, a Giotto legfontosabb építőeleme az 1,8 literes, vízszintes fekvésű, henger alakú réz bojler, 1200W-os fűtőbetéttel ellátva, mely a gyártó állítása szerint ötször hosszabb életű, mint az átlagos fűtőbetétek.
A hengerpalást két zárófedele vastag bronzból van a jobb hőtartás és gőzteljesítmény végett, valamint az egész bojler nikkel bevonatot kapott a réz oxidáció megelőzése végett.
A gyártó 40%-kal jobb gőzteljesítményt ígér más bojler konstruckciókhoz képest.
A készülék hőcserélős (HX) rendszerű, ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az üzemmeleg állapot elérése után a felhasználó képes egy időben kávét csapolni és tejet gőzölni anélkül, hogy az egyik folymat befolyásolná a másikat.
A készülék víztartálya 2,9 literes, mely a csészemelegítő platón lévő fedél lemelése után felülről utántölthető. A tartály talpszelepes, így nem lógnak bele szilikoncsövek, ez nem csak elegánsabb, de a kiemelése és visszahelyezése is sokkal kényelmesebb így.
Ahogy azt korábban említettem, az E61-es fej a klasszikus, karral működtethető változat.
Egy csapolás röviden úgy történik, hogy felhelyezzük a szűrőtartókart a fejre, majd a kis kart az alsó holtpontpól a felsőbe mozdítjuk. A két végpont között félúton megnyílik a pre-infúziós (előáztató) kamra, a felső végponton pedig beindul a vízpumpa és megkezdődik a csapolás. A csapolás végén, amikor a kart visszaállítjuk az alsó végállásba, megnyílik az E61 túlnyomásszelepe és a csepptálcába üríti a fejben lévő nagynyomású zaccos vizet, akárcsak a háromjáratú mágnesszeleppel ellátott gépek, azzal a különbséggel, hogy esetünkben a szelepet nem egy mágnestekercs működteti, hanem mi magunk, mechanikusan. A kis karocska kezelése egyébként sokkal jobb móka, mint pusztán egy gombot megnyomni és egyben igazi retró hangulatot ad a kávékészítésnek.
Technikai részletek kicsit mélyebben
A hőcserélős működési elv lényege, hogy a víztartályból szivattyúzott víz a bojler belsejében található hengeres testen (ez a hőcserélő) keresztüljutva melegszik fel a megfelelő hőmérsékletre. A bojlerben a gőzfejlesztéshez forrósított vizet a gép közel állandó hőfokon tartja, így a hőcserélőn áthaladó víz is közel állandó hőmérsékletű lesz, mire eléri az E61-es fejet.A hőmérséklet szabályzását nem thermoszát végzi, hanem egy ipari minőségű nyomásszabályzó. Míg a thermosztátos vezérlés esetén akár 7°C-os vagy nagyobb hőlengés is előfordulhat, addig a nyomásszabályzó 1°C-on belül tartja a vízhőmérsékletet. A víz szállításáért egy Ulka rezgőszivattyú felelős, mely egy 10 bar maximális nyomásra kalibrált ipari minőségű túlnyomásszeleppel (OPV) van ellátva. Az OPV-n kívül találhatunk még egy automata légtelenítő szelepet is, így a talpszelepes víztartály kiemelése és visszahelyezése során sem tud fellevegősödni a hidraulikus rendszerünk.
A bojler vészhelyzet esetére egy biztonsági túlnyomásszeleppel és egy resetelhető biztonsági thermosztáttal is el van látva.
A víztartály elektronikus vízszint ellenőrzéssel van ellátva, ha fogytán a víz, az elektronika leállítja a csapolást és villogtatja az előlapon található zöld lámpát.
A forróvízcsap a bojlerből vételezi a vizet. A lecsapolt mennyiséget az elektronika automatikusan utántölti, így a bojlerben mindig azonos a vízszint.
A bojler is rendelkezik automata légtelenítő szeleppel, mely felmelegedéskor légteleníti, kihüléskor pedig a fellépő vákuum alól mentesíti a bojlert.
Csapoljunk eszpresszót!
A készülék bekapcsoláskor ellenőrzi a bojler vízszintjét, ha nem elégséges, akkor automatikusan utántölti a víztartályból.
A bekapcsolástól számított 9-10 perc után a gép eléri a kívánt bojlernyomást.
(kb félidőnél hallhatjuk, ahogy a bojler légtelenítő szelepe lezár: némi sziszegés és a csészemelegítő plató pár másodperces rezonálása jelzi).
Az addig folyamatos fűtés ekkor kikapcsol és a továbbiakban már csak percenként 10-15mp-re kapcsol be újra, de ez még nem azt jelenti, hogy a készülék elérte az üzemi hőmérsékletét, hiszen a 4kg-os E61-es fej ilyenkor még kézzel megérinthető, éppen csak langyos, a fejen keresztül csapolt víz a csészében mérve kb 60°C-os.
Adjunk a gépnek még további 15-20 percet, hogy kellőképpen be tudjon melegedni.
Összességében a bekapcsolástól számított 30 perc éppen ideális.
Biztos, ami biztos, a tesztelést úgy kezdtem, hogy három órára bekapcsolva hagytam a gépet.
A csészemelegítőre pakolt csészéim már kellemesen forrók voltak a három óra elteltével.
A manométer 1 bar-nál állapodik meg, ilyenkor egy kattanás jelzi, hogy a nyomáskapcsoló lekapcsolja a fűtést.
Próbaképpen felkattintom az E61-es kart és kiengedek némi vizet a fejen keresztül.
Nem zubog, nem gőzölög, nem áll ösze egy folyamba, csak simán, esőként zuhog a felsőszűrőből. Hmmmm…
Csapoljunk egy eszpresszót! A kávé szépen lejön, vastag krémmel, de mintha a krém egy picit világosabb lenne az ideálisnál és hiányzik a tigrismintás textúrája is. A kóstolás beigazolja a gyanúmat: nem elég magas a vízhőmérséklet, a kávé kicsit kesernyés, az ízek nem nyílnak meg eléggé.
Hőmérő elő, mérés csészében: 82°C. Kevés!
Szerencsére a Giotto vízhőmérsékletének beállítása gyerekjáték: a csészemelegítő platón található 4 csavar kitekerése és az alatta található légterelő lemez eltávolítása (szintén 2 csavar) után hozzáférünk a nyomásszabályzóhoz.
Néhány 360°-os tekerés a Sirai nyomásszabályzó állítócsavarján és folyamatos méricskélések után végül 1,2 bar-on állapítottam meg az ideális bojlernyomást. A csészében mért vízhőfok ilyenkor már eléri a kívánatos 85°C-ot. A nagyobb internetes kávéfórumok átböngészése szintén az 1,2 bar-t igazolja, a Giotto felhasználók nagy része erre az értékre esküszik.
Tehát a gyártó 1 bar-ra állítja a gépeket, a forgalmazóra vagy a felhasználóra bízva a vízhőmérséklet finomhangolását. Az új Giotto egy nagyon jól megtervezett rendszer: a módosított cirkulációs rendszerű E61-es fej és a hőcserőlős bojler hihetetlen összhangban van, ez azt jelenti, hogy nem igazán szükséges hűtő, öblítő csapolásokat eszközölni kávékészítés előtt. A legtöbb HX elven működő készülék igényli ezt, ugyanis a víz a hőcserélőben túlforrósodhat (felveszi a környezete hőmérsékletét), ha 10-15 percig nem csapolunk a géppel.
Esetünkben arról lehet szó, hogy a túlságosan felforrósodó vizet az E61-es fej -a nagy tömegének köszönhetően- „visszahozza” az ideális hőmérsékletre (a zuhanyrózsánál mérhető 92°C-ra, a csészében mérhető 85-87°C-ra).
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha fél óra elteltével odasétálunk a géphez, akkor nem kell hőmérsékletszörfözni vagy esőtáncot járni, hogy éppen elkapjuk a megfelelő vízhőmérsékletet, hanem egyszerűen felhelyezzük a szűrőtartókart a fejre és csapolunk egy szuper jó eszpresszót.
Persze az őrleményre és az adagolásra azért oda kell figyelnünk, ugyanis erre nagyon kényes a Giotto.
Azért ne essünk kétségbe, nem kell egyből egy Mazzer Robur-ért rohannunk, tesztelésem során egy fokozatmentesen állítható Iberital Challenge őrlő tökéletesen kiszolgálta a Giotto igényeit.
A saját ipari Gaggia őrlőm viszont fokozatonként állítható és amennyiben az ideális őrlemény éppen két fokozat közé esik, akkor az adagokkal szoktam játszani (érzésre elveszek vagy hozzáadok 1g-ot). Ez a Giotto gyári egycsészés szűrőkosarával nem egyszerű mutatvány.
A gép igényli, hogy a szűrőkosár rendesen felül legyen adagolva: törekedjünk arra, hogy a kar felhelyezésekor a letömörített kávépogácsa és a felsőszűrő (zuhanyrózsa) közötti légrés minimális legyen!
Ha túl kevés őrleményt teszünk a kosárba, akkor az átcsatornásodik, a víz utat talál a kávépogácsa és a szűrőkosár fala között, a kávé nem oldódik ki rendesen, ez a kifolyáskor korai kiszőkülésként jelentkezik: a kávé szőkén buzogva kezd el folyni, az íze gyenge és kesernyés lesz.
A kétcsészés szűrőkosár toleránsabb, kezdőként inkább csapoljunk azzal, de az aluladagolás ott sem jó ötlet.
Mivel a szűrőtartókarunk szabványos ipari 58mm-es, ezért a gyári egycsészés szűrőkosár helyett használhatunk egy mélyebbet, pl. egy Gaggia vagy La Marzocco kosarat.
Jól beállított őrlemény és megfelelő adagolás esetén a kávé mintaszerűen folyik le, sűrű olajfestékszerűen, egérfarokban, szőkülés nélkül.
Amennyiben mégis ragaszkodunk a 7g-os adaghoz, akkor érdemes játszadozni az E61-es fej előáztatási funkciójával:
a kart kattintsuk fel, majd 2-3mp múlva kattintsuk vissza középállásba, majd pár másodperc után ismét fel, ezzel elérhetjük azt, hogy a víz gyengéden átjárja a kávépogácsát, aminek van ideje megduzzadni a szűrőkosárban, mielőtt rászabadul a 9bar-os víznyomás. Van, aki ezt a kis szertartást feleslegesnek tartja, mivel a rezgőszivattyúnak amúgy is kell 4-5mp, mire felépíti a 9bar nyomást, minden esetre szerintem érdemes vele kísérletezni.
Gépünk egyénként rendkívül krémes eszpresszókat képes csapolni, kellemes, édeskés ízekkel, mely a jó hőstabilitást és a pontos vízhőmérséklet dícséri.
A Giotto-t nem lehet zavarba hozni folymatos igénybevétel esetén sem.
Bekapcsolva hagyhatjuk egész nap, percenként csak 10-15mp-re kapcsolja be a fűtést, nem melegszik túl és akár láncban csapolhatunk vele egy egész vendégseregnek is.
Egy dologgal lehet csak rövid időre megingatni, ha lecsapolunk egy csészére való teavizet a forróvízcsapon, ugyanis ilyenkor az automatika azonnal utántölt és a beáramló szobahőmérsékletű víz lehűti a bojlert. 1-2 percet hagyjunk ilyenkor a „regenerálódásra”!
Tejgőzölés
A Giotto egy igazi gőzgép, simán boldogul a 6dl-es edénnyel is. Az én 3,5dl-es kis kancsóm játéknak tűnt a vaskos gőzcső és nagy gőzölőfej mellett, de mégsem rottyantotta ki belőle a tejet 5mp alatt. Ez az ügyesen megválasztott kétlyukú gőzfejnek köszönhető. Ha kisebb vendéglátóhelyen használná valaki a Giotto-t, akkor akár vehet rá nagyobb, négylyukú fejet is, de otthoni igénybevételhez tökéletes a gyári kétlyukú.
Kis gyakorlással selymes mikrohabot gőzölhetünk akár 10-15mp alatt.
A Giotto gőzcsöve egyébként a legpraktikusabb, amit eddig láttam: egyrészt rozsdamentes acélból van, tehát nem fog róla csúnyán lekopni a króm (mivel nem krómozott), másrészt gömbcsuklós, így sokfelé forgathatjuk és ami a legjobb, nem égeti meg a kezünket és a tej sem ég rá, egy mozdulattal letörölhető róla.
Több órás bekapcsolt állapot után sem melegszik fel a cső, sőt tejgőzölés után a könyökhajlat fölött még simán megfoghatjuk puszta kézzel anélkül, hogy megégetne minket.
Ez az ún. anti-burn, azaz égetésmentes gőzcső. A trükk magyarázata: a rozsdamentes acélcsőben van egy belső szilikoncső, ami hőszigetelőként funkcionál. A tejes italok rajongóinak ez a gőzcső egy álom.
Karbantartás
A hőcserélős bojler és az E61-es fej elvízkövesedése nem tréfa dolog, ezért tegyünk meg mindent a megelőzés nevében: használjunk lágyított vizet!
Az E61-es fej felsőszűrőjét nem csavar fogja, hanem maga a fejtömítés tartja a helyén, ezért a leszerelése csak a fejtömítés kibányászásával együtt lehetséges.
Ezt nem javaslom, helyette inkább végezzünk rendszeresen visszaöblítést (mondjuk hetente egyszer) vakszűrővel és a megfelelő tisztítószerrel.
Sajnos vakszűrőt nem kapunk a géphez, de az párszáz forintért beszerezhető a szükséges tisztítószerrel egyetemben.
Lényegesebb fejlesztések a régebbi modellekhez képest
- megbízható, ipari minőségű Sirai nyomásszabályzó
- anti-burn gőzcső
- módosított cirkulációs rendszer nagyobb átmérőjű vízcsövekkel
- stabilabb készüléklábak
- praktikusabb csepptálca
Summa Summarum
A Giotto minden tekintetben egy vérbeli „presszógép”.
Akárcsak a nagy bárgépek, de kompakt méreteinek köszönhetően a Giotto elfér egy nagyobb konyhapulton is.
Megállja a helyét a háztartási és irodai használattól a kisebb forgalmú vendéglátóipari használatig bárhol.
Gyönyörű és funkcionális egyszerre. Kell ennél több?
Tesztünkhöz a Rocket Giotto Premium Plus kávéfőzőt az Expolygon Kft. biztosította.