Lassan minden vendéglátóhely kínál ebédidőben baráti áron menüt. A színvonal azonban rendkívül ingadozó. Hogy mégis hova érdemes betérni – ebben segít most induló cikksorozatunk, melynek első részében néhány kávéház kinálatát vettük górcső alá.
Centrál Kávéház
Klasszikus kávéházi milliő és a Cseh János nevével fémjelzett modern magyar konyha csábítja a vendéget a belvárosi Centrál Kávéházba. 12 és 15 óra között kétféle előétel – rendszerint egy leves és egy saláta –, háromféle főétel és kétféle desszert közül választhatnak az ebédelni vágyók. Két fogás ára 1200, három fogásé 1400 forint. Viszont egy pohár bort 500, egy kis üveg ásványvizet pedig 600 forintért rendelhetünk mellé! No comment...
Látogatásunkkor a menü kezdéseként csirkés, zelleres diólevest vagy balzsamecettel dresszingelt epres spenót salátát választhattunk. Bebizonyosodik hipotézisünk, miszerint érdemes az előételek közül a leves mellett dönteni. Cseh János igazi mágusa a leveseknek, melyeket sok étteremben elhanyagolnak. Érdemtelenül fantáziátlan fogásként szerepelnek az étlapon, míg a Centrálban változatos formában, gyakran krémlevesként, máskor egzotikus ízelítőként kapnak helyet a menüben. A csirke, zeller, dió összeállításra nincs is semmi panasz, éppen annyira pikáns és könnyű, hogy remekül induljon az ebéd. A saláta már nem sikerült ennyire jól. Nem túl érdekes, ráadásul az eper kifejezetten idegen elemként hat a savanykásabb íz után kiáltó kompozícióban.
A folytatásban érkeznek a főételek. A vajastésztában sült kacsacomb „szalon“ mártással rendszeresen szerepel az állandó menü választható fogásai között, mert, mint mondják, a visszatérő vendégek szinte követelik. Nekünk ez a rendkívül morzsálódó holmi ízlik a legkevésbé, bár értjük, miért kedvelik oly sokan, hiszen a 4-5 órát konfitált kacsa szétomlik a szánkban.
A tagliatelle citromos fokhagymás feketekagylóval azonban egy másodperc alatt feledteti velünk a macerás szárnyast – mivelhogy tökéletes. A világ legegyszerűbb étele, állitja Cseh János a pesti Belvárosban, nem kimondottan a mediterránum partvonalán... S tényleg, egyszerű és nagyszerű. Ugyancsak figyelemreméltó a cukkinivel töltött paprika gratinírozva. Több szempontból is érdekes fogás – egyrészt vibráló színei miatt, melyet az alacsony hőfokon történő elkészítésnek köszönhet, másrészt a magyaros és mediterrán ízek ritka szerencsés párosításából kifolyólag. A zöldség harsogós, roppanós – ezt ki-ki eldöntheti, hogy fogára való-e így. A menü befejezése mi más is lehetne, mint a desszert, mely Mihályi Lászlót dicséri. Ez alkalommal banán shake és körtés rétes crème angliase, azaz angol krémmel, a választék. Az előbbi a maga nemében teljesen rendben van, bár egy lapon sem említhető a rétessel, mely – bár gyanakszunk, hogy almás, és nem körtés – klasszissal nagyobb élménynek minősül.
Az étlapon látott árakat böngészve be kell látnunk, hogy a Centrál á la carte nem hétköznapokra van kitalálva – ha valaki azonban mégis nap mint nap élvezni szeretné a kávéház szofisztikált fogásait, a korrekt ár-érték arányú napi menükkel nemigen fog mellé.
Szabadság Kávéház
Egy régi budapesti szereplő tért vissza idén februárban az V. kerületi hivatali negyedbe. Sok-sok év után ismét megnyitotta kapuit az Aulich utcában Ady egykori törzshelye, az 1902-ben alapított Szabadság Kávéház, mely a fejlett szocializmusban Spartacus presszó néven funkcionált mielőtt jobblétre szenderült volna. A rendkívül hangulatos szecessziós kávéházat most is szívesen látnák az irodalom újkori bástyájaként, és az igazi magyaros ízekről sem feledkeznek meg. Régeni János konyhafőnök nemcsak az étlapon, de a büfé jellegű ebéd összeállításában is szem előtt tartja a hagyományos magyar konyha elemeit, amelyet úgy tűnik, máris kedvel a környék népe. Látogatásunkkor 1450 forintért két leves, háromféle főétel, egy-egy saláta és desszert közül választhattunk.
Húslevessel, igazi klasszikus, házias levessel alapozzuk az ebédet. Sajnos a másik, a hideg málnaleves nem annyira meggyőző. Nem elég hideg és kezdő fogásnak túl tejszínes. A folytatás feledteti az apró malőrt. A zöldbabfőzelék ugyanis mindent visz. Megint bebizonyosodik, hogy a világ legegyszerűbb ételéből is fejedelmi fogás készíthető. Gazdag íz, melyet nem vágtak agyon a máshol gyakran tapasztalt agyonlisztezett rántással. Folytatásként rántott csirkét és petrezselymes krumplit szed a pincér a tányérunkra – remek ízek, kiváló hús, gondot csak a kissé olajos panír okoz, mely egyértelműen zsírpapíros leitatásra áhítozna. A harmadik főétel lasagna, az ízre ismét nem lehet panasz – azonban megint kissé olajos az étel, melyet valamennyivel több besamellel ellensúlyozni lehetett volna. A desszert kellemes málnatortácska, picit lágy zselatinnal.
A Szabadság Kávéház remek ár-érték arányú, főzeléket is tartogató menüjét a magyaros, hagyományos ételek kedvelőinek bátran ajánljuk.
Godot Kávéház
Kávéházi ebédtúránk utolsó állomása az erzsébetvárosi Godot Kávéház. A 2003 végén nyílt kávéház az eddigiektől tökéletesen eltérő hangulatú hely, ahol egy harmadikféle menürendszerrel találkozunk. 990 forintért két fogást és limonádét kaphatunk. Ott jártunkkor éppen magyaros sertésbordát sztékburgonyával és csokis-túrós rétest vaníliaöntettel. Jakab Zoltán konyhafőnök megadta a módját, a sertésborda íze szuper. Később el is meséli, hogy sokan kifejezetten remekbe szabott pácai miatt járnak időről időre vissza az étterembe. A két szelet hús mellé hatalmas kupac burgonya társul – meglett férfiembereken is kifog a mennyiség. Igaz ez a desszertre is, mely esetünkben két kövér rétest jelent. Az édeskés túrót remekül ellensúlyozza a csoki kesernyés íze, a vanília öntet is tökéletesen illeszkedik hozzá. Igazán sajnálatos - nagy hiba - flakonos karamellel és díszítésképpen koktélcseresznyével a tányérra tenni. A menü desszertje nagyon jól el lett volna e felesleges stafírung nélkül.
A Godotban nincs választási lehetőség a menüt illetően, aki ezt a kávéházat választja ebédje színhelyéül, olcsón ehet sokat és alapjáratban jót.
Forrás: HVG
