Kávé típusa: Lazzarin Gusto Forte

Bontáskor sok apró szem látszik a keverékben. Lefolyása sűrű, krémje bőséges, színe sötétbarna. A cukrot taratja, krémje közepesen olajos, kevergetés után záródik, fogyasztás végéig kitart. Testes sűrű ital, tippre elég magas robuszta hányaddal rendelkezik. Fokozottan kényes a készítési hőmérsékletre, bár kávégépfüggő, nálam érdemes volt erős hűtőcsapolást indítani, hogy a lehető legalacsonyabb hőfokon készüljön. Ha nem jól készítjük nagyon kellemetlen erősen érezhető robusztás mellékíz társulhat, és társul is mellé. Az íze testes, tömény csokoládés, halvány mandula aromával és gyümölccsel. A mandula íz felerősödik ha rövidre, szinte csöpögös lefolyással készítem. Utóíze előbb kesernyés, mejd szép lassan érezni némi arabikás aromát, mely a percek múltán erősödik, mellette kis kellemes füstösséget is felfedezek. Ez a kávé egy reggeli koffeinbomba, egy duplával garantált ébredést biztosít. Markáns kapucsínókat készíthetünk belőle ami nem egy bonyolult ízvilágot hordoz.

Közepes pörkölésű  kávészemek, enyhe olajos fénnyel, de a pörkölés nem egységes, láthatóan több különböző pörkölés keveréke. Daráláskor elsőre fura, de kellemes pattogatott kukorica illata van, ami keveredik némi pörkölt napraforgómagos illattal. Mivel az első szemrevételezés magas robuszta tartalmat sejtetett, ezért a főzési vízhőfokkal nem próbáltam felfelé szörfözni. A kóstolás ezt igazolta, mert a mogyorónál kicsit sötétebb crema mellett kellemes malátás, kissé édeskés ízjegyek mutatkoztak. A lefőzési időt érdemesnek látszott rövidebbre venni a szokásosnál, nem erőltetve a finomra darálást. A crema vastag volt és jól állta a cukrot, keverés közben sem villant ki alóla az ital, a csészén szép nyomot hagyott. Az ízekben megjelent a pörkölt gabonás, szotyolára emlékeztető íz, utóízben némi füstösséggel és édeskés fűszerességgel. Alapvetően maradt a robusztás ízvonal, ami gyümölcsös ízeket nem mutatott. Ez csak lefelé szörfözve jelentkezett, de ekkor a crema színe már a mogyorónál világosabb árnyalatú volt. Érdekes, hogy a kávé egy szűk lefőzési hőfoktartományon belül működött csak, nem volt éppen toleráns, ahogy a robusztás keverékek szoktak lenni. Emelve a vízhőfokot riasztóan erős keserűség, tonikos, szinte bántó  íz nyomott el mindent, a crema kissé égett lett, ettől óvakodni kell ! Szinte ihatatlan ebben az esetben a kávé ! Feltétlenül ajánlom robuszta kedvelőknek, ha gépük nem csak sárkányriogatásra képes. Odafigyeléssel kellemes eszpresszó vagy  risztrettó főzhető belőle, én legszívesebben doppio risztrettóként fogyasztottam.

A babok viszonylag világos pörkölésüek, a hozzám érkezett minta igen vegyes látványt nyújt : a nagyon világostól a már-már szenesen fekete szemekig minden van benne. Ránézéskor látszik, hogy a keverék igen magas arányban tartalmaz robusztát. A babok illata olyan mint a fa alól begyűjtött dió, még a héjában, feltöretlenül. Daráláskor azonban már enyhén savanykás és rozsos illatot éreztem. A kávé krémje karamell barna színű, igencsak vastag. A cukrot szépen tartja, olajossága is megfelelő a krémnek.  Kevergetés után szépen záródik. A kávé igen kényes, nem tolerálja a hőfokkal való hibázást. Azaz nem tesz jót a keveréknek a magas hőfokú víz, ennek hatására igen komolyan büntet : keserű, kellemetlenül erős „robusztás” íz jön elő. Ne így készítsük. Rövid gépmelegítés után, hűvösebb vízzel rövidre csapolva már kellemes : étcsokoládés, marcipános és enyhén mogyoróvajas ízek kerekednek ki, egy igen enyhe (de nem bántó) malátás ízzel. Az utóíze közepesen hosszúnak tekinthető : enyhén füstös, kesernyés. Ez is még annyira csak, hogy a keserű íz ne legyen zavaró, kellemetlen. Igen testes, és ütős kávé : reggeli ébresztőnek bátran ajánlható. Kapucsinónak nem rossz, de a belőtt vízhőfokkal főzve legszívesebben risztrettóként kortyolgattam. Igen kényes az elkészítésére, ipari, teljesen hőstabil nagygépen úgy gondolom jobban tud domborítani , de a megfelelő hőfokon való lefőzéssel kellemes.  Magas hőfokkal vigyázzunk : csalódást, fájdalmat okoz !

A minta kellemes illatú.  Első ránézésre is magas a robuszta aránya, a keveréket szemmel láthatóan számos fajtából állították össze. A kávészemek mérete meglehetősen nagy szórást mutat, többsége ép, pörkölése közepesen sötét, nem teljesen egyenletes, felületi olajkiválás nem látható. Az elkészítéséhez az átlagosnál nagyobb odafigyelés szükséges: akkor bizonyult legjobbnak, amikor a csapolás ideje nem érte el a 25 másodpercet, valamint egyáltalán nem tolerálta a magas hőmérsékletet, de nem szörfözhettem korlátlanul a hűvösebb irányba sem, mert akkor már-már zavaróan savanykásba hajló krémet kaptam. A krém megfelelően bőséges, tigrismintás, a cukrot tartja, a kávé elfogyasztása alatt bőségesen kitart, a csésze falára szépen felkúszik. Az elkészített kávé illatában diós dominancia mellett enyhén megbújt a mandula. Az ízében határozott diós vonulat mellett felsejlik keserűmandula, illetve a pörkölt napraforgómag. Utóízében enyhe kakaós-étcsokoládés ízjegyek mellett nagyon hosszan tartó zölddiós kesernyésséget és fanyarságot tapasztaltam, amely szokatlanul intenzív, és pasztellessé keni a többi ízt. Ahogyan egyre finomabb őrleményből készítettem a kávét, a kesernyésség egyre fokozódott, ezért a klasszikus risztrettó előállításának már nem láttam értelmét. Tejes italokban jól viselkedik, elfogadható kapucsínó alapanyagnak bizonyult, macchiatónak még jobb, leginkább a reggeli ébresztő eszpresszó kategóriába sorolnám. 

A kávészemek pörkölése nem egyenletes, az olcsó tömeggyártású blendeket idézi. A pörkölés olaszos, de még nem túl sötét, a kávészemek felszíne matt, illatuk édeskés. Őrléskor jellegzetesen édes, pörkölt földimogyorós, szotyis illatot áraszt, mely erős robuszta jelenlétre enged következtetni. Ez a kávé a magas robuszta hányad okán legalább olyan kényes az elkészítésre, mint egy 100% arabica blend, de a vízhőfokra való érzékenysége éppen fordítottan arányos. Ez jó hír lehet a gyengébb hőháztartású géppel rendelkezőknek (pl. automata gépek), az én kávékészítési szokásaimat viszont teljesen át kellett hangolnom: a veterán Quick Mill gépemmel jelentős hűtőcsapolásokat kellett eszközölnöm, hogy ne égjen meg a kávé, ami szemrevételezés alapján igazán nem is tűnik égettnek, de nagyon kellemetlen, penészes, virágföldre emlékeztető ízek köszönnek be, ha túl magas a vízhőfok. A kedves olvasó most ne ijedjen meg, ez a kávé ugyanis nagyon jó ízeket rejteget, csak elő kell csalni őket!
Az ideális vízhőfok megtalálása megmutatkozik a fokozott cremaképződésben is. Megfelelő vízhőfok és nyomás mellett bugyog a crema a kifolyóból és vastagon takarja az elkészült eszpresszót. A krém jó esetben akár két mokkáskanálnyi cukrot is megtart a hátán, színe világos vörösesbarna. A kávé íze édeskés, pörkölt földimogyorós csokoládét idéző és ha eléggé lemegyünk a vízhőmérséklettel, akkor karamellás, marcipános ízeket is kaphatunk. Testes, karakteres ital, utóíze hosszú, melyben szintén a földimogyoró dominál. Magasabb vízhőfokon émelyítő gyógyszeres, kesernyés ízek jelenhetnek meg, amit próbáljunk elkerülni: ha a vízhőfokkal nem tudunk eléggé játszani, akkor a lefolyási idővel korrigáljunk! A sztenderd 25mp-es lefolyási időt mindenképpen alulról súroljuk, de simán lemehetünk 15mp-re is, nem lesz rossz hatással a kávé ízére. Kapucsínónak és egyéb tejes italoknak is jó alapja lehet, ha elég alacsony a csapolási hőmérséklet (ezt nem győzöm hangsúlyozni). Ez a Lazzarin tipikusan olyan kávé, amit egy hosszú utazás alkalmával szívesen fogyasztanék el egy benzinkútnál megpihenve, de jól esne egy kiadós, nehéz ebéd után is.Ttehát nem egy finomkodó desszertkávéra kell számítani, de a maga műfajában tökéletesen megállja a helyét.