KezdőlapbelépésregisztrációFórumkosárfacebookyoutube

"Ezek itt kávéztak a cipők között?"

"Ezek itt kávéztak a cipők között?"

A kávéház a múlt század elején olyan szükséglet volt a népnek, mint a pék vagy a piac - vallja Saly Noémi muzeológus, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum munkatársa. Kávéháztörténészként különös örömmel üdvözölte Karinthy Frigyes és írótársai egykori törzshelye, a Hadik Kávéház újranyitását, melynek múltjáról szívesen mesél, néhány anekdotával fűszerezve a történetet.

Szó se róla, nagy élet folyt valaha a Hadikban, idejárt Déry Tibor, Füst Milán és a kor híres futballbírója, Klug Frigyes is.

A mai Bartók Béla úton fellehető egykor legendás kávéház első tulajdonosa egy fényképész volt, aki neje számára alapította a vendéglátóhelyet - mesél a kezdetekről Saly Noémi. A Hadik irodalmi kávéházzá Karinthy Frigyes felesége, Böhm Aranka és barátnői jóvoltából vált. Az író 1920-ban vette feleségül Arankát, miután első felesége, Judik Etel színésznő 1918-ban spanyolnáthában meghalt.


Böhm Aranka és barátnői gyakran jártak egymáshoz vendégségbe: finom süteményeket sütöttek - és nem is keveset -, majd azokat eszegetve kedélyesen elcsevegtek. Egy idő után azonban a süteményhurcolászás körülményessé vált. Ekkor találták ki a hölgyek, hogy felfedezik a közeli kávéházakat. A Hadik pont megfelelt a célnak: nem kellett messzire vinni a sütiket, és hely is volt bőven: alig egy-egy bácsika sakkozott az asztaloknál.

Arankáék tehát betelepültek egy páholyba (akkor még így hívták e kis zugokat a kávézókban, ma már kevés helyen bukkanunk hasonlóra), és attól fogva itt folyt a női eszmecsere. A négy vonzó fiatal nő látványa aztán odavonzotta a többieket is: előbb a férjeket-barátokat, majd az idegenek is kezdték megtölteni a Hadikot, mely igazi közösségi térré, művészkávéházzá vált. Ide járt Karinthyékon kívül Tersánszky Józsi Jenő és felesége, Sári, Füst Milán, Déry Tibor, Darvin Gyula, a detektívregényíró és Klug Frigyes futballbíró is.

Saly Noémi emlékei szerint gyermekkorában a Hadik helyén a Szivárvány Áruház állt, majd a gombokat és a cipzárakat cipők követték. A kultúrtörténész felelevenít egy régi történetet: a Bartók Béla sarkán álló - akkor még - cipőbolt előtt álldogáló két tinilány tekintete a lábbelik mustrálása közben a falon virító emléktáblára tévedt, mely azt hirdette: az épületben működött 1911-től 1949-ig Karinthyék törzshelye. Mire az egyik lányka felkiáltott: "B. meg, ezek itt kávéztak a cipők között?!"

Persze, ami a tízes években megfelelt, 2009-ben már nem állná meg a helyét: a régi Hadik helyére valami új kellett, ami a mai ember ízlését is kiszolgálja. Egy olyan hely, ahol jól esik leülni az asztalhoz, ahol finom a kávé és udvarias a személyzet. A régi kávésok számára nem a pénz volt a legfontosabb, hanem a vendég, hiszen tőle kapták a pénzt - eleveníti fel a múltat Saly Noémi. Nem ritkán a kávéház felett laktak, ablakuk nem a kávézóra, hanem a kávézóba nézett, s ha egy-egy illusztris vendég érkezett, lesiettek hozzá, és lesegítették a kabátját. Ma viszont lelkeket már nem képeznek, csak menedzsereket...

Régen azt is meg kellett tanulnia a betérőnek, hogy kell kávéházi vendégnek lenni. A vendéglátóegységek a szocializáció fontos terepei voltak: itt nőttek fel a gyerekek, akiket a szülők magukkal hoztak egy-egy kávézásra. "A kocsma lenyom, a kávéház felemel" - állítja a kultúrtörténész -; a szép környezet visszafogta a vendégeket, sosem káromkodtak, nem úgy, mint manapság...

Forrás : Mix Online