Kávé típusa: Barbera Aurora

Bontáskor finom illatú, egyenletesre pörkölt kávészemeket érezni és látni. Ránézésre aránylag magas robuszta tartalommal bíró keverék. Az őrlőt már-már lisztfinomságúra kellett állítanom, hogy jó lefolyást kapjak, különben lezuhan a kávé. Talán nem túl friss a minta. Krémje azért így is van neki, nyílván a robuszta gazdagsága miatt nem annyira kényes, sokkal toleránsabb, mint az arabikás keverékek. Krémje mogyoróbarna-sötét mintás. A cukrot picit tartja, kevergetés után záródik. Az alacsonyabb vízhőfokot kedveli, nálam ennél alacsonyabbra már csak a termosztát cseréjével tudnék menni. A fő íze étcsokoládés alapokon nyugszik egy kis savassággal és mogyoróval, semmi bonyolult. Sajnos jelen van mindig egy kis hátulról jövő gyógyszeres keserűség, amit vélhetően csak a hőfok további csökkentésével lehetne eltüntetni, de nálam ez már nem ment lejjebb. A lehető legalacsonyabb hőfokon sikerült egész minimálisra csökkenteni. Utóíze füstös, és az előbb írt kesernyésség dominál, majd szép lassan átmegy grapefruitba. Összességében egyáltalán nem rossz ez a Barbera kávé, csak inkább a robusztásabb keverékek kedvelőinek ajánlom! Nekem egy kicsit már sok benne, de ez ne vezessen félre senkit, ez az egyéni ízlésem! Tejjel jól harmonizál, finom kapucsínókat készíthetünk belőle!

Sötét és egységes pörkölésűek a szemek, kis olajosság mutatkozik rajtuk. Daráláskor kicsit édeskés, pörkölt olajos magvas (mogyoró) illata van. A babokon a kezdődő olajkicsapódás nyomai látszanak. A crema a közepesnél erősebb, de észrevehetően hőfokfüggő. Túl magas hőfokon elvékonyodik kicsit. A kávé ízének sem tesz jót a magas hőmérséklet, eléggé ellaposodik, és csak egy kakaós jellegű utóíz marad meg az egészből. Pedig többet tud ez a blend: jól eltalálva a hőfoktartományt étcsokis-mogyorós ízeket mutat egy enyhén édeskés vonallal aláfestve, utóízében a kakaós jelleggel. Gyakorlatilag ezeket az ízeket hozza a márka többi blendje is, csak talán más arányokkal. Viszont találkoztam a lefőzések vége felé szőküléssel, ami furcsa! Ugyancsak furcsaság volt, hogy a kávé nagyon gyorsan áthatolt a pogácsán, mintha nem dagadt volna meg a darálmány a víz hatására. Ha az őrlemény olyan finom volt, hogy megfelelő ellenállást mutatott, akkor viszont a teljes lefolyás lassult le, ami nem tett jót az ízeknek. Risztrettónak és eszpresszónak lefőzve is kellemes, kapucsínóként a gyümölcsös jegyek hiánya csokis-kakaós irányba tolja el az italt.

A kávébabok épek, egyenletesen közép sötét pörkölésűek.  Felületük fényes, egy kis zsírosság elvétve látható, illata őrléskor szotyis-mokkás. A kávé krémje mogyoróbarna színű, igen vastag, a cukrot szépen tartja, olajossága jó. Magas robuszta hányadra tippelek a keverékben, főzéskor a legjobb oldalát alacsony hőtartományban adja, magasabb esetén kissé ellaposodik. Jól elkészítve a kávé nekem egy (ét)csokoládés bomba, némi kakaós és pörkölt magvas ízzel lágyan vegyítve. Utóíze kellemes étcsokoládés, mogyorós – nem túl hosszan tart.  Tejes italoknak nem ajánlanám, a tej nagyon elnyeli az alap ízt, szerintem – ellenben kiváló risztrettó készíthető belőle. Koffein tartalmát magasnak mondanám, az ital testessége is jó. Nekem ízlett, meggyőzött. 

Illata kellemes, kibontás után sokáig szaglásztam, leginkább jófajta pipadohányra emlékeztetett. A kávébabok többnyire épek, különböző méretűek, selymesen csillogó fénnyel, ránézésre számottevő robuszta tartalommal. Némelyik szemen sötét folt fedezhető fel. A pörkölése egyenletes, közepesen sötét. Elsőre sikerült elkapnom az ideális őrlést, amely az átlagnál finomabb. Az alsó hőmérsékleti tartomány közepén hozta a legjobb formáját, a hibákat különösebben nem bünteti, de nem szereti a forró gépet, megéghet a krém, és ízhiányossá válik. A krém egyébként megfelelő, színe a mogyoróbarna sötétebb árnyalatába hajlik. Szép olajos, vastagsága jó, felmászik a csésze oldalára, a cukrot süppedősen megtartja. Ha jól eltaláljuk a lefőzést, tömény csokoládés ízvilágban részesít bennünk, mandulával, pörkölt mogyoróval, és leheletfinoman, de jelen van az illatában meglévő dohány is. Finomítva a darálást, csodálatosan egyben lévő, szép risztrettóval ajándékoz meg, a mandula marcipánossá válik, és megjelenik a nyár végén szedett friss, még kissé nyers, édeskés dió fanyar íze is. Gyümölcsösség alapvetően nem jellemzi, ám mégis képes átalakulni, dupla risztrettóként komótosan fogyasztva az utolsó kortyokban megjelent egy kis mazsolás, aszalt áfonyás beütés. Ha risztrettó, vétek szódát vagy vizet inni rá, összetörnénk vele a hosszú percekig tartó kiváló minőségű mogyorós-mazsolás csokoládéhoz hasonlatos élményt. Tökéletesen beillik desszert helyett. Nem túlbonyolított keverék, de amit tud, azt nagyon jól tudja, afféle igazi örömkávé. A borongós őszi idő-téli időszakban lélekmelengetően kellemes perceket szerezhetünk vele, kizökkennünk a szürke monotóniából. Tejes italokban szintén jól teljesít, különösen eszpresszó macchiáto alapjául kedveltem. Ennek ellenére csak annyit mondok: risztrettó. 

Selymesen csillogó, olaszosan pörkölt kávébabokból áll a keverék, az erősebb pörkölésű (nem égett!) kávék rajongóinak bizonyára tetszeni fog! A Barberától jól ismert mogyorós étcsokoládés, kakaós ízvilág jellemzi ezt a blendet is, enyhe kesernyés, de nem füstös utóízzel. A korábban tesztelt arabica blendek magasabb hőmérsékletigényéhez hozzászokva, sikerült többször is megégetnem ezt a keveréket (füstös, faszenes ízek), de a megoldás kulcsa itt éppen az alacsony csapolási hőmérsékletben és az átlagosnál gyorsabb lefolyási időben rejlik. Az automata kávégépekkel rendelkezőknek ez jó hír lehet. Ugyan nem teszteltem ezt a kávét automata kávégéppel, de a paraméterek alapján úgy érzem, hogy jól teljesítene. A kávé egyébként elég nehézkesen volt csapolható, majdnem por finomságúra állított szemcseméret mellett is hajlamos volt híg lefolyásra, valamint 9-10g-os dózis mellett gyakran szőkült, ha risztrettónál hosszabbra hagytam. Amikor jól kapja el az ember, akkor a krémje bőséges és vaskos, sötét mogyoróbarna, ízeiben savasság egyáltalán nem, füstösség csak minimálisan érezhető. Ez a Barbera kávé egy egyszerű, de határozott csokoládébomba, mely a masszív csokoládés ízvilág mellett sem tolakodóan édes, nem émelyítő. Én leginkább rövid, szirupos risztrettónak ajánlom.