Kávé típusa: Mauro De Luxe

A bontás utáni ismerkedő csapolásokból két-három napig nagyon finom kávékat fogyasztottam, 10/10-es minden viszonylatban. Lefolyása szép egyenletes, krémje szép mogyoróbarna, cukrot tartja. Kellően olajos, szépen kúszik a csésze oldalára, kapucsínót is jó önteni bele, kiváló tónusokkal rendelkezik. Ízre roppant harmónikus, édeskés, grillázsos, szirupos eddig kávéban nem ismert fűszeres íz, enyhe szerecsendiós aromával. Tíz pontot adtam volna ha ilyen marad, én szívesen megadom ha egy kávé kóstoláskor ízével és aromájával képes kizárni a külvilágot, és azon elmélkedek, hogy: ez igen, még egyet! Ez a Mauro minta nálam ilyen. Kellően testes, nincs semmi hiányérzetem kortyolgatás közben. Viszont a szűk egy hetes periódus alatt sokat változott nálam a nyitott minta sajnos nem előnyére, hiába a jó visszacsomagolás. Krémje kevesebb lett, hamarabb szőkült. A teste egy kicsit kevesebb lett. Egy kicsit kiment a kávé gerince, visszafogottabb ízek jöttek elő, a fűszeressége csökkent. Az őrlést is majdnem egy ricnivel odébb kellett állítanom. A hőfokra is kényesebb, érdemes alacsonyabban csapolni, mint frissen bontva. Félreértés azért ne essék, még ekkor is nagyon finom volt. Mindenképpen ajánlom kipróbálásra, nekem nagyon bejött, sajnáltam, hogy elfogyott, szívesen ittam volna még egy darabig. Legfeljebb jobban, kisebb adagokra kiporciózva és alaposan lecsomagolva, így mindig frissen bontottat ihatunk. Kapucsínót is nagyon finomat készítetünk belőle.

Az átlagosnál sötétebb, viszonylag egységes pörkölésűek a szemek, enyhe füstös illattal. Daráláskor a frissen sült kenyérre, pontosabban a kenyérhéjra emlékeztető illata van. Kellemes kezdeti benyomások. A lefőzési hőfok a közepesnél magasabban ideális, ekkor a crema elég sűrű, olajos, jó textúrájú és sötétebb mogyoróbarna. A kapott minta érezhetően friss pörkölés (bár a egy hét után tapasztalható volt a crema gyengülése, a kávé öregedése), a blend túlnyomóan arabikás lehet. A lefőzési időre oda kell figyelni, mert a lefőzés vége felé hajlamos szőkülni. Nálam a vékony egérfarkas, a szokásosnál kicsit lassabb lefőzések voltak ízre a legjobbak. Csapolhatjuk nyugodtan risztrettónak! Ízek tekintetében elég kiegyensúlyozottnak mondható: a kakaós, kicsit mandulás ízeket jól árnyalja a finom, leheletnyi gyümölcsösség, ami áthúzódik az utóízbe, bár ott a füstösség szép lassan elnyomja. A gyümölcsösség csak annyira érezhető, mint amikor egy érett barackba harapva a gyümölcs édessége mellett érezhető a barack természetes savassága. Egy ízt nem sikerült beazonosítani ! Kellemesen fűszeres jellegű íz ez, kis édességgel kombinálva. Nagyon kellemes, egyedi jelleget kölcsönzött ennek a keveréknek. Fura mód tejes italnak nem ízlett ez a kávé, sokkal inkább risztrettónak és eszpresszónak. Különleges íze és kiegyensúlyozottsága miatt érdemes megkóstolni ezt a kávét, de valószínű, hogy érdemesebb kávézóban fogyasztani.

A kávébabok szép, egyenletes, Olasz pörkölésűek.  Felületük fényes, enyhén zsíros. A babok illata daráláskor klasszikus, finom mokkás.  Igen friss, nem állott kávé benyomását kelti a minta : ezért minden elismerésem a forgalmazónak. A kávé krémje mogyoróbarna színű, kellően vastag, a cukrot szép süppedősen nyeli, olajossága megfelelő. Magas arabika hányadot sejtek a keverékben, legjobb oldalát a magas hőtartományban lefőzve adja, de ne a tűzokádó sárkányos gépre gondoljunk  azért. Jól elkészítve a kávé kakaós-csokoládés, egzotikusan fűszeres, egy kis mandula ízzel „bolondítva”. Ha nem jó, alacsony(abb) hőfokon főzzük le, akkor képes egy kesernyés, grapefruitos ízt produkálni, nem így a legfinomabb.  Utóíze mokkás-étcsokoládés. Tejes italokba én nem tenném, ezt a finom, harmónikus ízvilágot inkább risztrettóént, eszpresszóként élvezzük! Aki ütős, magas koffein tartalmat vár, ne válassza ezt a kávét : ezt élvezni, nem koffein bombaként „ledönteni” kell.  

A minta enyhén füstös  illatot áraszt. A szemek többnyire épek, különböző méretűek és fajtájúak, selymesen-olajosan csillogó fénnyel, vélhetően nagyon magas arabika-hányaddal. A pörkölés majdnem egyenletes, többnyire sötétbe hajló. Ismét egy olyan keverék, amellyel sokat kell kísérletezni, hogy a legjobbat kihozhassuk belőle. Igényli a jól befűtött, már-már sárkányos gépet, de – készüléktől függően – nem érdemes elmenni a végső határig sem, mert megéghet. A hőmérséklet emelése önmagában nem bizonyult elegendőnek, a darálással és a tömörítéssel is el kellett térnem a szokványostól. Érdemes volt egy fokkal durvábbra venni az őrlemény finomságát az ideális lefolyási paraméterekhez képest, és erősebb tömörítéssel ellensúlyozni azt. Ezzel elkerülhető volt a túlzott kioldódás, amelyet kellemetlen, kesernyés íz jelzett. Ilyenformán risztrettót sem lehetett hagyományos módon készíteni. Abban is eltért a nálam megszokottaktól, hogy valamivel több (10-11 g/17 g) őrleményt kellett felhasználnom ahhoz, hogy a kávépogácsa tömörítés után megfelelő magasságú legyen. A keverék nem kényeztet el krémjével, még épp megfelelő, nem igazán vastag, a fogyasztás végéig csak a jobban sikerült csapolások után tartott ki. Alapízét az édeskés, pirított dió uralja, pörköltmogyorós, mandulás, karamelles-grillázsos jegyekkel. Amikor a tömörítéssel és az őrlemény mennyiségének növelésével vékonyabb lefolyású risztrettó-szerűvé koncentráltam, akkor állt össze kerek egésszé, a krémje és a testessége egyaránt javult, a marcipán mellett megjelent egy buja, keleties fűszeresség. Tejes italokban is felhasználható, de kirobbanó eredményre ne számítsunk, a tej a kelleténél jobban elkeni, elfedi a kávé értékeit. Úgy éreztem, hogy a koffeintartalma nem túl magas, ezért kiváló alapanyaga lehet a délutáni vagy vacsora utáni eszpresszónak, risztrettónak. 

Selyemfényű, átlagosan sötétre pörkölt kávébabokból áll ez keverék. A tesztre kapott kávé frissnek mutatkozik, szépen, központosan folyik le, nem táncol, nem szőkül, a karos Pavonival is jól elkészíthető. A csapolt ital illata kicsit szúrós, fűszeres, a krém színe magas hőfok mellett is inkább karamellszínű, mint sötét mogyoróbarna (magas arabica hányadot sejtek). A crema egyébként kellőképpen vastag, az ital konzisztenciája megfelelő. Tehát ez egy erősen arabica túlsúlyos blend, de ez az arabica dominancia nem vad gyümölcsösségben manifesztálódik, inkább olyasmi hatások érik az embert az első kóstoláskor, mintha egy keleti fűszerboltba lépne be. Sokféle ízhatás keveredik, melyek egy nagyon kellemes, harmonikus elegyet alkotnak, de az egyes ízösszetevőket nem könnyű izolálni, tényleg olyan, akárcsak egy fűszerbolt illata. Karamellás, grillázsos, rozskenyeres és bogyós gyümölcsös ízek a vezérmotívumok, melyeket köményre és szerecsendióra emlékeztető fűszeres ízek kísérnek. A kávé jó tulajdonsága, hogy kis dózis (7g) esetén sem omlik össze az ízvilága, de azért meghálálja, ha 10g körüli adagból készítjük el. A teszt során érezhetően öregedett a keverék, az utolsó adagok már korábban kezdtek szőkölni, ezért egyre rövidebbeket csapoltam. Ennél a kávénál tényleg figyeljünk oda az alapos visszacsomagolásra, ne szellőztessük feleslegesen! Összességében nem egy túl kényes vagy szélsőséges kávé ez a Mauro blend, de úgy érzem, el tudnám még iszogatni egy darabig, hogy tökéletesen kiismerjem és az ízeit még jobban kielemezzem.