Kávé típusa: Lamigi Arany

A szemek egészen sötétre, fényesre pörköltek, mintha egyesével fel lennének polírozva. Lefolyása egyenletes egészen minimális szőküléssel. Krémje vastag, a cukrot jól tartja, kellően olajos, szépen kúszik a csésze oldalára, nem vékonyodik el. Színe mogyoró, ideális esetben sikerül mintásra. A készítési hőfokra oda kell figyelni. Sajnos a túlpörköltség miatt a magas vízhőmérséklet nem fekszik neki, égett, odakozmált ízeket kaptam belőle. Pedig ott lehetne a finomabb -érzésem szeint ebben a kávéban rejlő - ízeket előcsalni. Csapoljunk tehát alapos hűtőöblités után. Normál vízhőfokon a keserűség csökken, de még mindig dominál. Sajnos nem tudtam eltüntetni, ahhoz már alacsonyabb hőérékű thermosztátot kellene cserélnem. Keserűmandula és pörkölt földimogyoró ízeket párosítok még hozzá. Semmi bonyolult nincs ebben a keverékben, érzésem szerint egy picivel világosabb pörköléssel sokkal többet ki lehetne hozni belőle. A fogyasztásával is vigyázzunk, egyszerre túl sokat ne tároljunk fenyitva, alaposan csomagoljuk el adagonként, mer az öregedésre hajlamos. Félreértés ne essék, a kávé nem rossz, és nem ihatatlan, az de ez "csak" a középmezőnybe fér bele. Tejes italokban csak a keserűség marad, mellette minden más íz elveszik sajnos.

A babok kifejeztetten sötétre pörköltek, erőteljes az olajkiválás, szemre szépen csillognak, bár ez nem mindig szokott a kávé javára válni. Próbálkoztam az alacsony hőfokú lefőzéssel, de túl világos lett a crema, aztán próbálkoztam magas hőfokkal, akkor viszont keserű, szinte élvezhetetlen lett az eredmény. A jó hőfokot valahol a közepesnél kicsit melegebb, de nem túl forró magasságában sikerült meglelni, ekkor hirtelen váltott a kávé, és elég jó testességgel, egy nem túl bonyolult ízvilággal kellemes főzeteket produkált. A cremára nem lehet panasz, a cukorral jól elbánik, keverés után is szép vastag marad, ellenben a kávé hajlamos a korai kiszőkülésre. Az ízek hiányosak, a csokoládés vonal elnyom mindent. Vagy tán nincs is más ? Talán a sötét pörkölés az oka, hogy semmi más íz  nem érezhető. Kiváncsi lennék, egy világosabb pörkölés milyen változást eredményezne az ízekben. De azért így is szerethető ez a kávé, egy kávézóba beülve, egy kellemes eszpresszót vagy risztrettót kaphatunk belőle. Kapucsínóként sokat ne várjunk tőle, mert kiütközik az ízhiány, egy füstös-kakaós italt ad.

A kávébab igen sötét, egyenletes pörkölésű. A sötét pörkölés miatt olajos, zsíros a felületük, illata daráláskor klasszikus mokkásnak mondható. A kávé krémje nagyon jó vastag, mogyoróbarna, a cukrot kiválóan tartja, kevergetés után záródik, és szépen megfesti a csésze falát is. A kávé nem kínál sokat, azonban amit kínál az teljesen rendben van : a domináns vonal egy étcsokis-mokkás íz, mellette lágyan egy kis mandulás aromával.  Utóíze mokkás, nagyon enyhén füstös.  Nem egy bonyolult keverék, én egy egyszerű, tipikus dél olasz bárkeveréknek mondanám.  Elkészítésekor figyeljünk, hogy az igen sötét pörkölés miatt a vízhőfokkal csínján bánjunk, ha a kávénk megég akkor kellemetlen keserű íz fog dominálni.  Közepes hő tartományban, vékony egérfarkas csapolással igen jól lehet vele dolgozni.  Nekem eszpresszóként, risztrettóként kellemes volt, tejjel nálam nagyon jellegtelen lett.  Véleményem szerint egy szolid, egyszerű, ám azért szerethető keverékről van szó. 

Ismét egy nem egyenletesen sötét pörkölésű mintával van dolgunk: valószínűleg fajtánként külön pörkölték, a szemek felülete szinte úszik az olajban. Többféle beállítással is próbálkoztam, de most az a megoldás, ha nem trükközünk, normál vagy annál egy árnyalattal finomabb őrleményt használunk, és a hőfok is maradhat nagyjából a normál tartományban. Az eleinte felbugyogó krémtől eltekintve szép, egyenletes lefolyást produkál. A krém hajlamos tigrismintát mutatni. Mennyisége jó, állaga és olajossága megfelelő, igazán szép vastag gyűrűként mindenesetre nem tapad meg a csésze falán. A beállításoktól függően egészen más és más karakterű italt kapunk. Durvább őrlemény, illetve alacsonyabb hőfok mellett a karamellás jegyek dominálnak. A magas hőfokot egyáltalán nem szereti, könnyen megég. Klasszikus risztrettóként nem győzött meg, bár akik kedvelik a pörköltmagvas, malátás aromákat, illetve a komlósba vagy már inkább a tonikosba hajló kesernyésséget, szeretni fogják, de nem árt odafigyelni, a sötét pörkölés miatt hamarébb jelentkezik a túlzott kioldódás. A finom őrlés másik pozitív hozadéka egy kis citrusos gyümölcsösség megjelenése volt. Ennek ellenére nekem jobban tetszett egy másik arca, amikor az ízvilágát a pörköltmogyorós jegyek határozták meg, némi mandulával, pirított gabonával, grillázzsal kiegészítve. Utóíze karakteres, hosszan tartó, egy pohárka víz feltétlenül jól esik utána. Tejes italok alapjául is jól használható, de leginkább napközbeni “mindenes” eszpresszónak a legjobb. 

A kávészemek egészen sötétre vannak pörkölve, izzadtan csillognak az olajkicsapódástól. Az őrlő az átlagosnál gyorsabban végez az adaggal, az őrlemény majdnem fekete és kesernyés illatú. A keverék nagyon hőmérséklet érzékeny, nem tolerálja a magas vízhőmérsékletet, könnyen megég és keserű lesz. Megfelelően alacsony hőfokon szépen csapolható, de szőkülésre hajlamos. A kávé krémje megfelelő, süppedősen fogadja a cukrot, de az ital konzisztenciája lehetne jobb, nekem egy kicsit híg érzetet kelt, igaz ez a dózis emelésével (14g-os) javítható. Az ízek terén elég egyszerű kávéval állunk szemben: a 80%-os étcsokoládékat idéző kesernyés, kakaós íz, enyhe marcipános ízjeggyel kiegészülve. Utóízében a kesernyés íz megmarad, amit jól esik leöblíteni valamilyen kísérő itallal. Az erős, dél-olasz stílusú pörkölés rajongóinak ajánlanám ezt a Lamigi keveréket.