A Megváltóról elnevezett ország évszázados szenvedéseit nagyrészt a kávénak köszönheti, ezért illő, hogy jelenkori gazdásagi feltámadásában is segítse. A polgárháború évtizedei megőrizték azokat a tradicionális bourbon arabika fajtákat, amiket sok dél-amerikai országban már rég lecseréltek ellenállóbb, termőképesebb hibridekre.
El Salvador kis ország Közép-Amerikában. Területe Magyarország negyedét teszi ki, kikötője csak a Csendes-óceán irányában van. A néhány tíz kilométeres tengerparti síkság után a Kordillerák vulkáni, magashegyi tája következik. A 2000 méternél magasabb hegycsúcsok 500-600 méter magasban termékeny talajú fennsíkokat fognak közre. Az éghajlat trópusi, az esős évszak május és október között tart. Ezután a Karib-tenger felől Hondurason át megérkező száraz passzátszél határozza meg az időjárást. Minden tényező – talaj, magasság, klíma – adott, hogy az országból kiemelkedő minőségű kávék érkezzenek. A kiváló adottságok azonban az utóbbi évszázadokban sokkal inkább veszélyt és nehézségeket hoztak a kávétermelőkre, mint lehetőségeket és jó szerencsét.

A területet az 1520-as években gyarmatosította Spanyolország, függetlenségét csak 1821-ben, a Közép-Amerikai Egyesült Tartományok részeként vívta ki. Az államszövetség nem lett olyan hosszú életű, mint észak-amerikai előképe, már 1838-ban felbomlott.
Az ekkor megszülető ország újkori történetét a kávétermesztés alapjaiban határozta meg. A kávé kiemelkedő profitot hozott, így hamar kialakultak a monokultúrás nagyültetvények. Ennek következtében a földek, a vagyon és a tőke néhány oligarcha, nagybirtokos család kezében összpontosult, akik egymással vetélkedtek a politikai hatalomért. A kávékereskedelem szolgálatába állították az infrastruktúrát (az út- és vasútvonalakat nem a lakosság, hanem a kávé "igényei" szerint tervezték), a termelésben résztvevők szabad vándorlását törvényekkel gátolták, a munkaerőt "röghöz kötötték". A huszadik század a folyamatos polgárháborúk és katonai diktatúrák váltakozásában telt. A század második felében a szovjet-amerikai hidegháború egyik terepévé vált az ország, a harcok lezárását csak az 1991-es békeegyezmény hozta el.

A Megváltóról elnevezett ország évszázados szenvedéseit nagyrészt a kávénak köszönheti, ezért illő, hogy jelenkori gazdasági feltámadásában is segítse. A polgárháború évtizedei megőrizték azokat a tradicionális bourbon arabika fajtákat, amiket sok dél-amerikai országban már rég lecseréltek ellenállóbb, termőképesebb hibridekre. A salvadori kávék egyik pólusát ezek a "hagyományos" kávék adják. Érzékszervi értékei miatt e kávék reneszánszukat élik, nagy elismerésnek örvendenek a kávékedvelők között. Jellemzőjük az egyértelmű lágyság, alárendelt savassággal. Kiegyensúlyozottságuk és aromaprofiljuk alkalmassá teszi őket, hogy a brazil fajták alternatívájaként egy eszpresszó keverék alapját adják.

A másik póluson a pacamara található. Ez az elefántbabnak is nevezett maragogype és egy paca nevezetű helyi caturra variáció hibridje. A remek keresztezés ízminőségben felülmúlja "származását": a lágyságot meglepő összetettséggel kombinálja. Az izgalmas, csípős és karakteres íz együttállása a szokásosnál nagyobb kávészemekkel pedig újabb érvet és megerősítést ad a laikus kávévitában a "méret a lényeg" pártján állóknak.

Az utóbbi évtizedben El Salvadorból folyamatosan emelkedő minőségek érkeznek a kávékereskedőkhöz. Megjelentek a kistermelők, az organikus és az ültetvénykávék. Az ország csatlakozott a Cup of Excellence mozgalomhoz is.
A legjobb tételek kizárólag magashegyi ültetvényekről származnak, ahol az éjszakai lehűlés miatt lassabban érik be a kávégyümölcs. A magok így beltartalmi értékekben gazdagabbak lesznek. Ezt SHG (Strictly High Grown – kizárólag magasan termett) rövidítéssel jelzik a kávés zsákon.

Forrás: Kávéházak.hu