KezdőlapbelépésregisztrációFórumkosárfacebookyoutube

Ízletes és látványos: a szifonos kávéfőző bemutatása

Tartalomjegyzék

kávékészítés szifonnal, szifon bárA következő cikkben ismét egy hosszúkávé készítő eszközt, a szifon kávéfőzőt mutatjuk be az olvasóknak. Ezt a régóta alkalmazott eszközt máig az egyik legjobb hosszúkávé készítési eljárásnak tartják. Segítségével és szakszerű használatával rendkívül aromás, gazdag ízű kávé készíthető, a felhasznált alapanyag jegyeit jól feltárja. Most megismerkedhetünk a szifonos (vagy más néven Cona, lombikos, vákuumos, vákuumszifonos, stb.) kávéfőző történetével, fejlődésével, használatával, és a ma is kapható eszközökkel.

A rövid története

kávékészítés szifonnal, a kávészifon régenAz első vákuumszifonos kávéfőzőről több információt is találtam. A felfedezése 1830 és 1840 közé tehető, ebben az időben több országban is történtek szabadalmi bejegyzések ezzel a technológiával. Több szakirodalom Robert (de néhol James néven is szerepel) Napier nevéhez köti a felfedezést. Az első lombikos kávéfőzők felfedezésekor még nem létezett hőálló üveg, a lombikok nagyon érzékenyek voltak a hirtelen hőmérséklet változásokra. Az alulról lánggal fűtött-felhevített üvegbe visszatérő forráspont alatti víz nagy feszültséget vált ki és az üveg elrepedt, ezáltal használhatatlanná vált. Ennek kiküszöbölésére 1850 körül jelent meg a Turmel vagy billenő típusú szifon, és emelett a hagyományos típusoknál az automatikus lángeloltással is kísérleteztek. A század végére felfedezték a bórszilikát üveget, mely hőálló és a hirtelen hőkülönbségeket is kiválóan elviselte. A ma is használt hőálló lombikos kávéfőzőt többek között Cona, Silex és Jena Therm márkanéven kezdték el forgalmazni az 1800-as évek végére. A használt cikk piacokon általában ezekbe botolhatunk bele. Vigyázat, azonban még ma is elcsíphetünk nem hőálló üvegből készültet! A működését tekintve a hőforrás lehet borszeszégő vagy halogénlámpa, gázlángon vagy főzőlapon, és elektromos fűtőszállal szerelt típus. Mára ismét divatos lett ez a típusú kávékészítési módszer, keleten indult újra útjára, ahol sok kávézóban megtalálható, mint alternatív kávézási forma, sőt, kifejezetten szifon bárokat alapítottak az eszköz népszerűsége miatt. Mára már világszerte az igényesebb kávézókban is megtalálható. Korea és Japán bajnokságokat is rendez, szerintem nem kell már sok hozzá, hogy a különleges kávészövetség is felvegye a versenyszámai közé.

A szifon működése és egyéb információk

kávékészítés szifonnal működési elvA működésében az összes vákuumos kávéfőző egyforma, két fő részből áll. Rendszerint egy alsó, -melybe a vizet töltik- és egy felső, ahova a kávé kerül, és egyben itt kerül kilúgozásra. (Természetesen a billenő típusoknál az edények egymás mellett vannak.) Mi most a hagyományos (két egymásra tett edény) szifonnal fogunk foglalkozni. Az alsó edényben lévő víz a hevítés hatására forrni kezd, mely a hőtágulás és a fejlődő gőz miatt egy (üveg)csövön át a felső edénybe vándorol. A felső edényben szűrő van, erre kerül az őrölt kávé. A forró víz keveredik az őrölt kávéval, melynek hatására kioldódnak az íz és aromaanyagok. Amikor az alsó edény alól elvesszük a hőforrást, a hűlő edényben vákuum keletkezik és a felső részből a szűrőn keresztül visszaáramlik a víz a zaccot maga után hagyva. A felső edény eltávolításával (vagy egy csapon keresztül) juthatunk hozzá a leszűrt kávé italunkhoz. Véleményem szerint a lombikos kávéfőzők zsenialitása a viszonylag magas, de még forráspont alatti állandó hőmérsékletben és a rövid ideig tartó lúgozásban rejlik. Sajnos nem mindegyik vákuumos kávéfőző készít kiemelkedő minőséget. Tapasztalatom szerint a főzőlapra tehető szifonok kevésbé stabilak, ha nem vigyázunk a hőmérséklet gyakran forráspont fölé emelkedhet ami káros a kávéra nézve. Illetve a nem hőálló lombikok is bosszankodásra adhatnak okot, így ha tehetjük inkább megbízható forrásból vásároljunk ilyen eszközt. Ügyelni kell az alsó gömblombik sértetlenségére is, mert a hevülés és a magas hőmérsékletesés miatt nagy feszültség keletkezik, és ekkor szintén elrepedhet. Barkácsolók részére azért megsúgom, hogy némely akár 100 éves szifon kis tuninggal ugyanolyan jól használható, mint a ma kapható drágább testvéreik, de a leírt buktatókkal számolni kell. Egy egyszerű szűrőcserével és a két edény csatlakozásánál lévő (parafa helyett gumi) tömítések cseréjével újra munkára foghatjuk őket. A szűrő anyaga a korábbi modelleken fémből, üvegből vagy textilből volt. A mai lombikokban általában papír vagy textilszűrők vannak. Némely régebbi modell szűrője nagyon hasonlít a mai Hario szifonok szűrőjéhez. A vásárlásnál figyeljünk a méretekre is! A vákuumlombik csak megfelelő mennyiségű víz betöltésével működik kielégítően. Ha túl kevés vizet töltünk bele, nem fejlődik elég gőz, hogy felvándoroljon, illetve lehet, hogy nem lesz elég ereje a folyadék őrleményen keresztüli visszaszívására. Akkora eszközt vegyünk, ami az átlagos kávézási szokásainkat kielégíti. Túl nagy edénybe sok víz kell és ehhez sok őrlemény, gazdaságtalanná téve a használatát.

kávékészítés szifonnal, régi kokka típusú szifonkávékészítés szifonnal, billenő szifonkávékészítés szifonnal, sylex márkájú  korabeli szifon


Régi Mocca típusú szifon - Billenő szifon - Sylex márkájú korabeli szifon

 

Milyen legyen felhasznált kávé?

A szifonnal szinte minden típusú (persze minőségi) kávéból jókat lehet készíteni, legyen sötétebb avagy világosabb a pörkölési szintje. Mint általában a filteres eljárásoknál ajánlatos azonban egész világos pörköléssel és single origin kávékkal használni. Mint a bevezetőben írtam, helyesen használva kiválóan visszaadja a kávé valódi ízét, zamatát! Készíthetünk testesebb és egészen híg teaszerű italt is, mindkettő finom lesz! Az ideális őrleményt ehhez magunknak kell kikísérletezzük! Van azonban egy finomság amin ha túlmegyünk, eltömődhet a szűrő, és nem fogja tudni visszaszívni a vákuum a folyadékot az alsó edénybe. Ha túl durvára őrölünk teaszerű italt kapunk. Adagonként kb. 10-12 gramm mennyiségű kávét számoljunk. Egy adag kb. 1,5 dl.

A cikk még nem ért véget, kérjük lapozzon.