Az ír kávé története (amennyiben megbízhatunk a korabeli forrásokban) 1940-ben kezdődött, amikor Joseph Sheridan, a Shannon nemzetközi repülőtér konyhafőnöke egy hideg téli estén, a fáradt és átfázott amerikai utasainak ír whiskey-vel erősített kávét kínált.
Osztatlan sikert aratott, és hamarosan az óceán túloldalán, sőt, már a nyugati parton is, a san franciscoi Buena Vista-ban, a kor egyik leghíresebb bárjában is már állandó forró italként szerepelt ez a kávékülönlegesség. A recept igen egyszerűnek tűnik, csupán ír whiskey, kávé, cukor és tejszín szükségeltetik hozzá, de valahogy személyes tapasztalatom alapján is állíthatom, hogy csak kevés helyen készítik igazán ízletesre ezt az italkülönlegességet.
Mint tudjuk, az ördög a részletekben rejtőzködik, így alaposabban utánanéztünk, pontosabban kóstoltunk az ír kávé variánsoknak, hogy miképpen változhat az italunk az egyes whiskey márkák és a kávétípusok vonatkozásában.
Kezdjük talán a párlatnál, a whiskeynél, három márkát használtunk a tesztünkben, a Connemara-t, a Bushmills Original-t és a Jameson-t. Mindhárom jellegzetes karakterrel képviseli a smaragd sziget párlatkészítését.
A Connemara (tudtommal az egyetlen) tőzegfüstön melegített árpából készült ritka Single Malt ír whiskey, melyet főként az ínyencek ismernek és kedvelnek a füstös, tőzeges, leginkább a skót tesvérek whiskyjeire emlékeztető stílusa végett.
A Bushmills egy igazi csemege, a világ legrégibb, máig is üzemelő lepárlójából érkezett, amely idén ünnepli 400 éves fennállását. Főleg azok a whiskey-rajongók kedvelik, akik a lágy, kellemes, behízelgő párlatokat díjazzák.
A harmadik gabonapárlatunk a jól ismert Jameson volt, melyben igen erősen kifejezésre jutnak a kisüstből származó markáns jegyek, a lágy, sherrys hordóktól kapott finom jelleggel, és némi animális érzettel harmonizálva.
A kávékat is jellegük, karakterük, sőt elkészítési technikájuknak megfelelően csoportosítottuk:
A ház csúcsterméke az I.O. Espresso melyet 100% arabicaból állítottak össze és olaszos pörköléssel kapta meg igen jellegzetes aromáját, ezt espressoként készítettük el.
Most jöjjenek, a „french press”-szel készített kávék. A „french press” eljárás lényege, hogy a kávét durvábbra őrölve közel nyolc percen keresztül áztatják egy roppant egyszerű üveg-fém szerkezetben.
Elsőként a Guatemala és Costa Rica legnemesebb termőföldjeiről származó, nemes, telt, finoman lágy ízű Antigua és Tarrazu kávét kóstoltuk, amely Guatemalában az 1350-1850 m magasan fekvő, vízben gazdag, mállott vulkáni kőzetek termékeny talaján, Costa Ricában pedig a Meseta Central 1300-1600 m magas fennsíkjain terem .
Kipróbáltuk a etióp csúcsmokkák tiszta keverékét a kávé őshazájából származó az Ethiopian Crown-t, tipikusan lágy, fűszeres ízeivel. Ezt a csodás, mondhatjuk, tipikusan lágy, de fűszeres aromákkal gazdag kávét a tengerszint felett 2000 m-re fekvő termőföldekről szüretelik.
A próbát a szintén e technológiával készült, nemes ízvilágú, válogatott kelet-ázsiai kávéspecialitással, a Dyawa Antara kávéval folytattuk. Az India, Jáva és Új-Guinea 1600-2000 méter magasan fekvő termőterületeiről származó őrölt kávéból készült ital igazán zamatos, fűszeres italkülönlegességnek számít.
A kóstolás eredményeként elmondhatjuk – amit már előre is sejteni lehetett-–, hogy az espressoból készített ír kávé változatok túlságosan harsányak voltak. A markáns presszó és a whiskey együttesen nem erősítették a harmóniát, hanem ellenkezőleg, a párlat alkoholos jegyei túlpörkölt, zavaró ízeket hoztak ki a kész italból.
Annál inkább jeleskedtek a french press kávék, amelyek íz-gazdagsága kiemelte az ír whiskeyk lágyságát, karakterét, de mindvégig élvezetes kávé élményt nyújtottak.
A Connemara az Antigua-val és Tarazzu-val volt a legjobb, a malátawhiskey tőzeges, füstös jegyeit ez a kávé szelídítette meg leginkább.
A Bushmillsból készített változat- a Dyawa Antara és az Ethiopian Crown ugyanannyi szavazatot kapott, ahol az előbbivel egy harmonikus, kellemesen fűszeres összhangot adott, míg az etiópiai kávéval selymesen lágy, szinte krémlikőrre emlékeztető italt alkotott.
A Jameson (csakúgy, mint a tőzegelt Connemara) is az Antigua-val volt a legharmonikusabb. Ennél a kombinációnál tökéletesen érezni lehet a whiskey jegyeit, de a kávé karakterét sem szorítja háttérbe.
A kísérlet tanulságaként állíthatjuk, hogy az arányok, a márkák és készítési technikák figyelembe vételével a legfinomabb ír kávét az alábbi recept szerint készíthetjük:
− 3 cl whiskey,
− 2 kanálnyi barnacukor,
− french pressen készített kávé és
− tejjel lazított tejszínhab,
hiszen így adja a legharmonikusabb ízeket. Ha ugyanis kizárólag tejszínből készül a réteg a tetejére, akkor ez már túldominálja a többi komponenst.
Forrás: Bartender