Pár napos firenzei utazásunkat tervezgetve eszembe jutott, hogy mi lenne ha meglátogatnánk a Jolly gyárat. Mind a Crema, mind a TSR blendet nagyon kedvelem így hát írtam egy levelet a honlapon található címre. Nagyon hamar választ kaptam Caterinától, aki export manager, hogy természetesen van lehetőség megtekinteni a gyárat, csak egyeztessünk időpontot. Azt még megjegyezte, hogy olyan magyaros a nevem, jól látja-e. Válaszoltam neki, hogy nem csak, hogy magyaros, hanem az is, ahogy én magam is. Azt a választ kaptam, hogy: „ Szia Zoltán, az unokatestvéremet is Zoltánnak hívják, magyarul is levelezhetünk. „
Erre mondjuk nem számítottam, érdekes meglepetés volt.
Megbeszéltük az időpontot és Firenzében elkezdtük szervezni a gyárba való kijutást. Arra gondoltunk, hogy egyszerűbb ha nem autóval megyünk (ez egy téves döntés volt ), így hát megmutattuk a címet a tourist information-ben és a hölgy készségesen elmondta, hogy 8-as busszal érhetjük el a célunkat.
Ez volt a második hiba. A buszt természetesen elsőre nem intettük le, azt hittük meg fog állni, és fél óránként közlekedik. A másodikra már rutinos integetés következtében sikeresen fel tudtunk szállni. A sofőrnek is felvillantottuk a címet tartalmazó papírt, aki teljes magabiztossággal mondta, hogy sima ügy, szólni fog. A végállomáson ezt meg is tette: „Na, ez a végállomás, fogalmam sincs mi ez a cím, kérdezzetek itt meg valakit.” Mosoly.A helyi pékségben nagyon nagyon segítőkészek voltak, egy ott dolgozó lány megkérdezte kb 4 kollégáját, ott már nem tűnt olyan egyértelműnek a cím, mert az utca alapján az igazából mégis inkább egy másik falu, pontosabban annak is a tőlünk távolabbi külső része volt. A lány olaszul elmutogatta és magyarázta, hogy át kell mennünk a hegyen, amin sok kanyar van, és menni tovább tovább tovább.
„Curva curva curva curva curva tattarattarattarattata”
Azt mondta, kb 2 km az út, nem vészes. 2 km megtétele után kezdett gyanús lenni, hogy nemhogy Jolly de semmi más sincs a környéken, kivéve egy villát, ami előtt épp akkor parkolt le egy hölgy. Megkérdeztük tőle, hogy hallott-e már erről a címről mire furcsán nézett, majd beinvitált a villába és mondta, hogy ezt térképen kell megnézni, mert elég messze van és nem tudja pontosan mi az irány. Kiderült, hogy innen még 7-8 km a gyár, de az út elég bonyolult ezért felajánlotta, hogy elvisz minket autóval. Ez nagyon kedves volt tőle, közben az eső is elkezdett szemerkélni. Így hát az ismeretlen hölgynek köszönhetően végül is célba értünk.A gyárban Caterina mindenekelőtt azt javasolta, hogy esetleg akkor igyunk egy kávét. Ez egész jó ötletnek tűnt így átmentünk egy másik épületbe, aminek a második emeletén egy plexi fal mögött, ahonnét az egész gyártósor látszik, egy régi Faema teljesít szolgálatot igen frissen pörkölt Jolly Crema társaságában. Az egész gyár itt kávézik, így elég nagy a forgalom itt. Természetesen korlátlan mennyiségben csapolhat bárki, aki itt dolgozik. A Faemának ennek következtében éjszaka kivételével nem nagyon van pihenőideje. Az espresso tökéletes volt, amit kaptunk, dehát nem is vártunk mást.
Ezután lementünk a gyárba, ahol épp most fejeződött be egy pörkölés. Megtudtuk, hogy mindkét blend SO összetevőit természetesen külön pörkölik, valamint, hogy a frissen pörkölt kávénak egyáltalán nincs illata. Egy hét pihenő után azonban már igencsak előjönnek a jellegzetes frissen pörkölt illatok. A pörkölt SO kávékat külön silókban tárolják és egy gép segítségével áll elő a kevert blend, aminek mind az összetevőit, mind azok arányát igen kevesen ismerik csak.
A Jolly családi vállalkozás, a céget egy család vezeti, akik folyamatosan ellenőrzik az SO kávék és az elkészült keverék minőségét is. Ha valami nem tökéletes, akkor kuka.
Raktárkészletük nem nagyon van. Minden nap folyamatosan működik a pörkölő és a megrendeléseknek megfelelő mennyiségű kávét készítenek, hogy mindenki a lehető legfrissebb kávéhoz jusson hozzá. A podok kivételével mindent itt készítenek, van egy vákuumozó gépük is a dobozos, őrölt kávé előállításhoz. A podokat egy külön gyárban gyártatják, ahová eljuttatják a szemes kávét és az elkészült podokat szintén folyamatosan ellenőrzik, hogy megfelelőek-e. A gyárban egyébként elég sok folyamat manuálisan zajlik, ez még családiasabbá teszi az egészet, mert nem az törétnik, hogy megérkezik a zöldkávé és megnyomnak három gombot azután elkészül a TSR keverék, hanem folyamatosan ellenőriznek mindent, figyelik a pörkölést stb stb.
Említettem Caterinának az itthon felmerült véleményt miszerint nem mindegyik Jolly szállítmány egyforma minőségű. Egyrészt ez lehet a frissesség kérdése miatt, hiszen hiába pörkölnek ők frissen, ha a forgalmazó fél éves raktárkészlettel szeretne itthon dolgozni, másrészt azt mondta, hogy 1-1, valamelyik ízkomponensben mást mutató sarzs elképzelhető, hogy becsúszik, mert a zöld kávé még egy farmon belül is változékony faktor. Az azonban vitathatatlanul látszott, hogy minden tekintetben a tökéletesre törekszenek. Nem tömegtermelésről, hanem egy családi vállalkozásról lévén szó.
Másnap visszamentünk a gyárba, most már autóval és Caterina kedvességének köszönhetően igen-igen baráti áron vásároltunk egy kis Jolly kávét, hogy itthonra is maradjon az élményből. A csomagok pár nappal a megvásárlásuk előtt készültek el, tehát igen friss pörkölésű Jolly kávét kóstolhattunk itthon is.
A lehetőséget és a teljes körű gyárlátogatást ezúton is köszönjük szépen mégegyszer.
Vadászi Zoltán (Tier)
