Kávés eszközök tuningolása, javítása

Először az oldalfalak üregeit vegyük kezelésbe. Töltsük fel az üregeket száraz homokkal, vagy ami még jobb homokkal kevert ólomsöréttel. Minél nagyobb tömegű a töltőanyag annál többet csillapít. A homokot hosszas kocogtatással tömörítsük az üregben. A következőkben egy új anyaggal kell megismerkednünk. Ez a műanyag alapú bitumenlemez, ami a régebben alkalmazott közismert kátránypapír utóda. 3 és 5 mm vastagságban is kapható, méter széles tekercsben. A tekercs 5 négyzetméteres szalagot alkot, nekünk viszont csak néhány tenyérnyi kell belőle. Legjobb ismerőstől építkezési maradékból kérni. Az anyag szikével könnyen darabolható. Jó technika, ha a lapot a kívánt formához odanyomjuk, majd a puha anyagban kirajzolódó körvonalak mentén daraboljuk. A melegítés-ragasztás kisebb daraboknál kézben tartva gyufával is elvégezhető. Nagyobb daraboknál az anyagot helyezzük vizes újságpapírra, és kézi láng melegítővel, vagy hőlégfúvóval melegítsük ragacsossá. A papírt az asztal szélére húzva bevizezett kezünkkel a lap hideg alsó oldala alá nyúlhatunk, és a darabot a kívánt helyre ragaszthatjuk.

A homokkal töltött üregeket zárjuk le bitumenlappal. Az őrlőkamra aljára ragasszunk kör alakú bitumen lemezeket akár több rétegben, minél vastagabban. Ez a rész egyben a fogaskerékház teteje is ezért arra ügyeljünk, hogy annyira vastag azért ne legyen a felragasztott anyag, hogy a fogaskerék forgását akadályozza.

A továbbiakban az őrlőkamra külső oldalára ragasszunk csillapító bitumen lapokat. Az őrlőkamra munka közben rendkívül zajos, így ne spóroljunk a csillapítás vastagságával. A határ azért mégsem a csillagos ég, hanem a készülékház. Figyelem, a finomság állító csiga és az alaplap rögzítő csavarok helyét gondosan hagyjuk ki. Ha már a finomság állító csiga került szóba, az ezt tartó bak üregét is töltsük ki száraz homokkal, és ragasszuk le, hiszen ezen a szakaszon ennek az elemnek kell az őrlőkamrából előtörő zajoknak útját állni.

A továbbiakban vessünk pillantást a készülékház tetejét alkotó fekete műanyag idomra. Vékony, pillekönnyű, minden hangot átengedő elem. A belső oldalára több rétegben ragasszunk fel minél több bitumenlemezt mindaddig, amíg az alkatrész már nem lesz sem vékony, sem pillekönnyű, ellenben zajcsillapító tulajdonságai ugrásszerűen megjavulnak. A maximális vastagság elérése közben figyeljünk arra, hogy a finomság állító elemek, a felső kés tartó fogas tárcsa és a csiga a készülékházon átmenő tengelyével együtt mozgásukban akadályozva ne legyenek. Gondoljunk az őrlemény kiadó csőrre és a fekete fedőlap előlapi részének készülékházhoz való illeszkedésére is. Észrevehetjük, ezzel a munkával az őrlőkamrából őrlés közben fölfelé előtörő zajnak igyekszünk gátat vetni.

A hajlékony fekete műanyag tetőelem a hangszigetelés után nehéz, hajlani nemigen akaró darabbá alakult át. Ez nem csak a hang terjedést, de az összeszerelést is nehezíti, előfordulhat, hogy a tető az eddigi egyetlen könnyed mozdulat helyett ezentúl alapos, minden oldalt figyelembe vevő illesztgetés után, egy vékony késpengét cipőkanálként használva lesz fölhelyezhető. A feladat az elemek sérülése nélkül elvégezhető marad. A szét- és összeszerelés tehát ezután figyelmet fog kívánni, ám erre a használat során csak ritkán kerül sor, a hangcsillapítás hatását ellenben minden bekapcsoláskor élvezhetjük.

Ha így, összeszerelve babtartó kehely nélkül bekapcsoljuk a készüléket, rendkívül örvendetes halk működést tapasztalunk üresen futó és őrlő menetben egyaránt. Azonban illesszük csak helyére a kelyhet, és azonnal kitör a botrány. A daráló leghangosabb része az őrlőkamra, ahol a kések hangos ropogással tördelik a kemény babokat. A kehely az őrlőkamra fedelét képező késtartó tárcsába szorosan illeszkedik. Az őrlőkamra zajai ezért az anyagban való terjedés (testhang) útján könnyen kijutnak a kehelyre, mely hangszóróként sugározza szét a zajt. A gondot tehát elsősorban a testhangok jelentik. Ezek csökkentésére, megszüntetésére két út van. Az első, amikor a két kapcsolódó elem közé rugalmas anyagot illesztenek, ami gátolja a rezgések terjedését. Másik, hatékonyabb megoldás a kapcsolat teljes megszüntetése. Magam ez utóbbi mellett döntöttem.

Vágjunk le a kehely garatba illeszkedő szájából annyi, hogy csak mintegy 3 mm maradjon. A szoros kapcsolat ezzel megszűnt az őrlőkamra és a kehely között, azonban a garat és a tölcsér között pár milliméteres hézag keletkezett, amelyen át a bab törmelék a készülék belsejébe szóródhatna. Ennek megelőzésére a kehely száj nyílásába belülről ragasszunk vékony szilikon vagy gumi gyűrűt, ami tölcsérként benyúlik a garatba, helyükre irányítva a babokat, megakadályozva a bab kiszóródást. A rugalmas gyűrű ugyanakkor a testhangokat nem közvetíti a kehely felé.

Ezt követően a kehely rögzítését kell megoldanunk. Ennek praktikus módja: állítsuk be központosra a garatot, a fekete műanyagfedelet és a kelyhet. A kelyhet egyszerűen szorítsuk hozzá a fekete műanyag készülék tetőhöz, szerencsére éppen egymáshoz illenek. Ezután a kehely belső oldalán filctollal jelöljünk ki két olyan pontot, ahol a két elemet csavarral célszerűen egymáshoz rögzíthetjük. Ezek a pontok legyenek kellően távol egymástól, és olyan helyre essenek, hogy az itt áthatoló csavarok a készülékházban ne ütközhessenek a belső alkatrészekbe. Az alkatrészek központosságának szigorú megtartása mellett tüzes szöggel szúrjuk át a kelyhet és a palástot a két kijelölt ponton. Tüzes szöget használjunk, és ne fúrjunk, mert a fúró elrepesztené a műanyag alkatrészeket! A két átmenő csavart alátét alkalmazásával csavarjuk be. Az én gépemen a palást vastag bitumenezése önmagában is jól fogja a csavarokat, de ha ez nem volna elég az ellenoldalról karmos anyákkal is segíthetjük a stabil kötést. A munka elvégzése után a darálónk kehellyel éppen annyira csendes marad, mint volt kehely nélkül.

A kehely rögzítése után megszűnik az a jelenség, miszerint a garatban őrlés közben mozgolódó babok a kelyhet is mozgatják, ami egyébként nem káros, éppen csak különös, komoly őrlőhöz méltatlan mutatvány. Tekintve, hogy a kehely az őrlés finomság állítás közben ezután már nem fog a késtartó fogas tárcsával együtt forogni, ezzel sajnos a beállítás kijelző funkciója is eltűnt. Ez nem túl nagy veszteség, ha arra gondolunk ez a funkció eredetileg is igencsak gyengécske volt. Kellő tapasztalat birtokában ez a veszteség nem lesz zavaró, ám ha ragaszkodunk a beállítás kijelzéshez, akkor azt könnyen megvalósíthatjuk a Kávékorzón már megismert módon, a felső késtartó tárcsához rögzített, és onnan a készülékházon kívülre kivezetett mutatóval. Ha erre van igényünk ne csak az ott bemutatott kivezetési lehetőséget mérlegeljük, hanem azt is, hogy egy késtárcsához rögzített drótszálat a kehely mentén is kivezethetünk, és a szál végét mutatóként használhatjuk egy serlegre ragasztott skálán. Az őrlőt évek alatt kiismerve ezt én fölöslegesnek ítéltem, ezért nem valósítottam meg.

További lehetőséget kínál a zajcsillapításra a készülékház rezonanciáinak csökkentése bitumenlemez felragasztásával. Több réteget alkalmazzunk a hatás fokozására, eközben ügyeljünk arra, hogy a felragasztott rétegek ne akadályozzák a készülék összeszerelését. A készülékház és a belső alkatrészek közötti üregeket szálas anyag töméssel csillapíthatjuk. Ezek a technikák a hifi hangdobozok csillapítása során terjedtek el. Szálas anyagként használhatunk vattát, gyapjút, szivacsot és hasonló, a hifi technikából ismert anyagokat. Ezek alkalmazásakor ügylejünk arra, hogy a forgó motor ne kaphassa el, és ne motollálhassa a szálakat. Erre a célra én vékony műanyag lappal tervezem védeni a motor szabadon maradó részeit. Figyelem! A tömés nem csak a zajokat csökkenti, hanem a keletkező hőt is összegyűjti. Próbálgatás alapján úgy vélem ez szokásos használat során nem okozhat gondot. Ám ha nagyobb mennyiséget darálnánk, mondjuk egy barátunk kérésére negyed kilót, akkor a motor hője akár műszaki hibát, készülékünk tönkremenését, súlyosabb esetben tüzet is okozhat. Tehát csak ésszel tömjünk!

A mellékelt videó készülékház csillapítás előtti állapotban mutatja a módosított őrlő zajait. A saját őrlőm eredetileg a kontroll példánynál hangosabb, egy különösen zavaró visító hanggal gazdagabb volt.

Zárszóként újból felhívom a figyelmet a barkácsolás során a munkaeszközök szabályos használatára és az áramütés veszélyére. Szerelést csak áramtalanított készüléken végezzünk. Az áramtalanítás során ne elégedjünk meg a készülék ki-be kapcsoló gombjainak használatával, hanem a csatlakozó dugót húzzuk ki a konnektorból. Ha félig szétszerelt állapotban kell áram alá helyezni készülékünket, ezt a hálózati csatlakozó konnektorba illesztésével tegyük meg, és közben ne érintsük a készülék fém részeit. Háztartásunkban a néhány ezer forintért beszerezhető, szakszerűen fölszerelt áramvédelmi relé megelőzi az áramütést, ezzel életeket menthet.