- Józsa János
- A kávéról
Az ízlelés pszichológiája
Aki jól ismer az tudja, hogy a kávék mellett rajongok a finom borokért is. Ezen témákat olvasgatva a neten nagyon érdekes, a kávézáshoz is szorosan kapcsolódó írásba futottam bele, mely azt a sokak által ismert, és elfogadott tanítást cáfolja, hogy a nyelvünk egyes részein milyen ízeket érzünk. A témát nagyon érdekesnek találtam, és úgy gondoltam, hogy olvasóinknak is érdemes megismerkedni vele. A sült kenyér illata már az orrába kúszott, csak beleharap a langyos pirítósba, a kenyér roppan, vaj olvad és máris elönti az íz a szájüregét. Egyszerűnek hangzik, nem igaz? Pedig az ízlelés folyamata ennél sokkal bonyolultabb.
A koffein metilxantin-származék (INN: caffeine) (1,3,7-trimetil-xantin, C8H10N4O2), fehér, keserű ízű, kristályos vegyület. A kávé (1-1,5%), tea (2-5%) és kóladió (kb. 1,5%) alkaloidja. Kis mennyiségben a kakaóbab is tartalmazza. Amíg nem sikerült azonosítani, a teában lévő élénkítő anyagot a koffeintől eltérőnek tartották, és teinnek (vagy tininnek) nevezték, azonban kiderült, hogy a két vegyület egy és ugyanaz.
A legenda szerint Kr. e. 2737-ban Shen Nong császár rendeletileg tette kötelezővé a víz fogyasztás előtti fölforralását. Az ő nevéhez kötődik a tea felfedezése is. A hagyomány szerint egyszer a császár épp vizet forralt egy kiránduláson, amikor a fákról tealevelek hullottak a melegítőedénybe. Az amúgy hobbitudós császár a főzetet megkóstolta, és ízlett neki. Így fedezték fel a teát.
